As a great pass time between university classes I really got into writing poems. Its abstract nature sometimes allowed for me to explore and explain emotions that I felt I couldn't do in other words. Here are a couple I deemed worthy to keep. Many, mostly about completely unnecessary suffering, have been deleted, because they were not really that good. Also, the pain of them faded over the years. I write these in three languages, like everything else.
Az egyetemi órák közötti időtöltésként versírásba kezdtem. Absztrakt jellege néha lehetővé tette számomra, hogy más szavakkal felfedezzem és megmagyarázzam azokat az érzelmeket, amelyeket úgy éreztem, hogy nem tudok máshogyan kifejezeni. Íme egy pár, amiket érdemesnek tartottam megtartani. Sok, főleg a teljesen felesleges szenvedésről szóltak, törölve lettek, mert valójában nem voltak olyan jók. Emellett a fájdalmuk is elhalványult, szinte megszünt az évek során. Három nyelven írom ezeket is, mint minden mást.
. . . . .
A VIHAR
Mi tesz egy tornádót
Hurrikánná, ha nem a
Rombolás, amit maga mögött hagy?
Bejöttél,
Ajtóstúl a házba, érzelmi világom letaroltad,
Álltam és néztem,
Ahogy mindent eltiportál.
Nem tudom,
Hogy én nem ismerem magam
Vagy tudatos vakságom folytotta el újra
Lélegzetem.
Mert volt már ilyen
Az is csak festett szőke
És én álltam nyitott szájjal
Mint barom a fasz erdőben.
Hányszor még ezt
--Röhögök--
Hányszor hiszem el
Hogy te vagy az első?
(2022)
. . . .
THE NEBULA
Tonight I sighed
Standing on dry grass
Beneath the night sky
The darkness was no longer
Little dots of hope
Some big - some small
"It's stars", you'd say,
But I'm the writer
So metaphors is the way
I remember, however,
Seeing it before,
A sky like that...
You were lying in my arms,
Bare, naked,
A broken heart
I saw it all
In your eyes
The deep, the shine
No telescope needed
A whole galaxy
Lies in your eyes.
(2022)
. . . . .
MEGINT
Fáradt vagyok már
a játékunkhoz.
Nem drukkolok magamnak
sem.
Tegnap csak hatvankétszer
néztem a telefonomra.
Hittem, hogy talán az
megnyugtat.
Vágyam tárgya - személye -
elérhetetlen.
Sosem tudod meg:
itt vagyok.
Ennél írtam szebb
verseket.
Frusztrált vagyok, álmatlan,
csak tudnám hol a helyem.
Megint - 3 éve - magamban
beszélek,
de nem minden rólam
szól.
Hogy vagy?
- szüntelen -
Te teszed ezt velem.
Végül én vesztettem.
(2022. április)
. . . . .
Scrivo in una lingua che non parli
Scrivo di desiderio e di sogno
Scrivo di tutto ció che non ho
Scrivo di amore e di tante parole
Scrivo di tristezza e forse speranza
Scrivo del perché della tua presenza
In un cuore che ormai é stato ridotto
A niente piú che polvere.
Scrivo di una lontananza
Scrivo di come mi fa male
Scrivo di porte battute in faccia
Scrivo e scrivo e scrivo e
Scrivo di come non cambia un cazzo
Scrivo e perció esisto
In un mondo che fa di tutto
per nascondere quello che é buono.
Scrivo di persone bionde
Scrivo di quelle magre, alte a rotonde
Scrivo a mala pena per bene
Scrivo con musica nelle orecchie
Scrivo con profumo di café
Scrivo come se questo fosse
L'unico modo per sopravvivere
L'agonia che causa a me stessa.
. . . . .
ROME
City of eternal wonders
An empire built
Fallen, re-animated
Alive and never broken.
There lay ruins
Old and modern,
Monuments of marble
Stumbled on by hoofs
And carriages strieking
On the cobbled streets
Poised by uncultured
Tourists.
But in the little streets
Lay a calm
Silence not many
can hear.
The beauty is underneath
Hidden, not all will see.
It's heart keep beating
Like fine wine
It improves with time.
. . . . .
NÉMETORSZÁG
Megbántam már számtalan,
Hogy míg fent a várban
A tűzíjáték vörös fénye tombolt éppen,
Hogy ott az épület sötétjében
Titokban, míg senki nem figyelt,
Nem fogtam meg kezed,
Derekad,
Tested:
És mindentől Független,
Csókoltalak meg ott helyben.
. . . . .
TALÁLKOZÁSOK
Azt mondtad tetszenek,
az írások, sorok, versek:
érzelmi kilengések,
fröccsök... sörök...
buborékos szeszek.
Németországi éjszakákon
reszkető ajkak, egy eszme csere.
Büszkeség, kiállás,
hosszú csendek, megállás.
Ismét előttem mosolyogsz,
füst mögött szúró szemek,
találkozások, beszélgetések.
(2021.07.29)
. . . . .
THE SIREN SONG
Halt! Beautiful creature
A moment of your time!
Please, let me hold you,
Please, allow me to know
You'll appear again.
Be you, I beg,
I don't want anyone else.
Rare siren of the sea,
Tell me all your secrets,
Hear all my praises!
Dare I give up this mortal life?
An enchantment, surely.
Your song... keeps me wanting.
(August, 2018)
. . . . .
IN A STATION OF THE TRAIN
Uncrowded by many running late;
A bench to rest my head on.
. . . . .
FERIHEGY TERMINAL 2
I watched the planes come and go
looking for metaphors
metonymies, similes,
something for this train of thought
flying, dying,
this present that is continuous
the now on the wings
the languages, nationalities, people
the simplicity of landing any-thing!
The speed in the propellers
the physics, the surrender:
finally escaping.
Dreaming weightless,
winds... so much remains
quiet, hidden, unspoken.
Round and round around the globe
hours on end,
destination: anywhere.
Travel happy, you'll get there.
. . . . .
A KIS KÖRÚT
Semmi se változik
Csak a város álmodozik.
Gyrosos éjfélig,
Cukrászda nyolcig,
Részeg a síneken megbotlik,
A külföldi panaszkodik,
Sertő üzenet az aluljáróban,
Ember tenger a metróban.
Fülemben egy dal, amire szeretkeztem:
Agyamban valaki, akire vágyom szüntelen.
Hülye vagyok, hogy érzek
Belül, ismét elvérzek.
Ma se jön álom a szememre:
Szívem újra szeretne.
Szellős Duna parton
Vágtatok a Szabadsághídon...
Fekete víz csobogása,
Erős lámpák fogadása:
Tudok hát még szeretni,
Észtelen érzelmekbe temetkezni!
Viszonzatlan, ki tudja...
Egy csalódásra még futja!
A sarkon befordulok
Bátran előre vágtatok,
Sötétben tapogatózom:
Én boldogan botladozom.
. . . . .
CONCUSSION
Thought there
Would be
More space
Between the
Hands and
The ball
That hits
You in
The face...
Again.
(2018.03.08.)
. . . . .
SZÉLBEN SZÁLL
Hazafele sétáltam
hópelyhekkel találkoztam
mosoly lett úrrá arcomon
a jó emlékeket halmozom!
Mint a pillanatok szállnak
a táj részévé vállnak.
Pár pihe emlékemben marad
de meg nem áll, mint az élet: halad.
Fut, szárnyán viszi a szél
Nem érdekli ha rövid életet él.
Könnyű, gyengéd és egyedi
ha megfogja szíved, többet el sem engedi.
. . . . .
ÍRNI AKAROK
írni akarok
egy verset arról, hogyhogy vagyok
de nem tudok:
jó szavakat nem találok.
nagyon fáj, természetesen
könnyes a szemem
minden rohadt percben.
telnek a napok, elfogy az életem.
nem tudom mit mondhatnék
maradt-e bármi még
amiről beszélhetnénk
van. de minek remélnék?
nem akarok panaszkodni,
hiába csapkodni
magamba a gonoszt látni
sebeket mélyebbre vágni.
megbocsájtok hát magamnak
elbasztam. kiraktak.
mindent megteszek, hogy haladjak
de nem felejtem kik elhagytak.
. . . . .
FOGLALD EL MAGAD
Három nyelven szövegeket lopkodok
12 tárgyból jegyre hajtok.
Lesznek regények,
Antológiák, elég kemények,
Elemzés, próza, vers,
Lesz mi kellemes, s mi nyers.
Minden kötelezően olvasandó,
Utánuk ZH és beadandó.
De én semmire figyelni nem tudok,
Folyton csak rád gondolok.
. . . . .
LÉTEZEM
Amikor más nem hallja a hangom,
hátat fordít, odébb áll,
én meg verem
az üvegdoboz falát,
vérfoltok a falon
öklöm fájdalommal szorítom
sőt, már nem is érzem
már én is felteszem a kérdést,
hogy vajon létezem.
Fáj a fülem is
torkom már belefulladt
a sikításba
rekedt, szomjas, kapar,
fogy az oxigén,
vége lesz már hamar.
Egy gombnyomással bezártak
megöltek, levágtak,
és közben nem is látnak,
már nem is kérdezem,
hogy vajon létezem.
. . . . .
OTDK2017
Waiting for it to begin.
Nervous.
I just won't win.
Seeing
That teacher from Szeged,
Wondering
What my life would be like
Had I
Been able to leave you behind.
Wishing
That the girl wouldn't read
Out loud
The presentation she prepared.
That novel
Is much better than she said.
Morning
Can't come soon enough;
Sleeping
Tonight I really must.
Snowing.
Wait, what the actual fuck?
The weather
Is not helping very much.
This
Is not a good time to feel lost
Succeed
For my heart I absolutely must.
. . . . .
SZERETŐIM SZERELME
Könnyes szempár néz rám vissza a tükörből.
Megint. Kihalt a fény az öbölből
is és a világítótornyot is elvitte a vihar,
e szélben a füst sem égeti már a szivart.
Hány napja, hány éjszaka nézek?
Nem látok, görcsölök, félek.
Érzem, hogy lassan elhagy a lélek:
elkapnak. Órák kérdése, utolérnek a rémek.
Megkötöznek - tehetetlen leszek -
bár ez az érzés ismerős már nekem.
Egy életen át együtt élt velem.
Szorította a szívem, üvöltött „Nem engedem”.
Hullámok csapnak össze fölöttem,
sós víz csorog ereszeken, arcokon csöppen...
De ez nem élet! Én ezt nem kérem!
Van még gondolatom, saját véleményem.
Lehet, hogy a vihar elfújta a lángot,
lehet, hogy örökre csak állok, és kitartóan rád várok.
Szorít, üt, fullaszt, még én levegőért kapkodok,
féltékeny viharának vízébe lehet, egyszer belehalok.
. . . . .
IS THIS POSTMODERN?
I can write about anything
that my mind conjures.
. . . . .
PRINCESS
Beautiful ginger on the tram...
All my life, where've you been?
Those dimples make a perfect smile,
You put even glasses on, oh my
Now I'm sad... you disappeared,
I only looked away for a sec!
Headed to bus 16... you live
In the castle, princess, I think
No other explanation I'd give
To understand why a peasant like me
Hasn't seen such beauty, just a blink
Of the nectar I'll never touch...
Still, if I think of you, I'll always blush.
. . . . .
FAÁGON
Néztem, jól látom?
Elsuhant valami a faágon
Fehér volt, kicsi és hideg
Tátott szájjal néztem mi ez?
Pihe, egyedi és puha
Oly tiszta nem kell rá ruha,
Havazik. Gondoltam halkan
Míg egy mosoly úrrá lett rajtam
Fehér gőzű leheletem mögött
Hóba borulnak a fa rönkök.
Mond láttad? Reméltem,
Hogy hozzád is elérnek.
Szívem melegében,
Csak annyit kértem,
Akkora mosoly legyen arcodon
Hogy havazik e szombaton,
Mint a kis gyereknek a fa alatt
Mert bármit kíván megkaphat.
Kívánok most én is.
Talán valóra válik idén mégis.
Essen, havazzon,
Boruljon fehérbe minden a láthatáron!
. . . . .
KATONA
Ennek már a tekintete is csorba,
Ahogy ott áll a sorba,
Mintha várna egy öklöt az orrba,
Még a fejét is levinné egy bomba.
Kiállása? Na az egyenesen otromba,
Talán még nincs is jó korban?
A háborúból majd hazajöhet holtan,
Mert bátorságot nem vehet boltban.
Küldjék haza nyomban!
Járna is mindenki itt jobban!
. . . . .
ÉLETRE KELTEM
nem érdekel a neved
nem azért ülök melletted
és beszélek veled.
nem számít, hogy telt életed,
hogy eddig mi éltetett,
vagy foglalt-e a szíved.
most a hajadba kapnék
és utána is kívánnálak még
a szemem a vágytól ég
nem találom hol a fék
tudod ajkad milyen szép?
egyre homályosabb a kép
szemed egyre kerekebb,
gyere kérlek közelebb,
mint a kiéhezett eb
perceken belül széttéplek:
kiválik a testből a lélek
örökké megmérgeztek
már csak a fémet érzem
ereimben lüktet a vérem,
használ ha szépen kérem?
alakod megcsillan a fényben
valaki végre lépjen
forró tested kezeim között éljen.
. . . . .
PÉNTEK
Láttam egy képet
Mosolyogtál éppen
És már nem félek,
Hogy nyomná lelked a kényszer.
Nem fáj, hogy nem mesélsz,
Boldog vagyok, hogy végre élsz,
Hogy az álmaid után mész,
Nem állít meg semmilyen vész.
Hiányod még érzem
És picit félek
Hogy örökre belém égett,
Mégsem szomorú ez a péntek.
Vigyázz magadra, kérlek,
Figyeld, égnek a fények
Itt az idő, legyen minden most érted
Végre mosolyogjon a lélek!
. . . . .
ÉDESÍTŐ NÉLKÜL
Ma reggel korán keltem,
Mert álmomban a nyálam félrenyeltem...
Frissítő zuhannyal kezdtem,
Pofám hideg vízbe mertem,
Hogy a rossz álmokból felébredjek.
A kotyogóban főtt a kávé,
Egy bögrényi kb,
És tükörtojás illat várt még,
Tányérban az aprított zöldség már kész.
Házakat halvány fény világította,
A levegőt hajnali harmat boldogította,
E reményteli reggel a könnyeket megtiltotta
. . . . .
TAKE ME AWAY
This morning I was tempted:
almost left and meant it.
The sweet idea of an escape is
for me something of a bliss.
I could be sitting on a train,
and stop feeling like I'm being drained,
leaving this unwanted past behind,
wouldn't have to pretend that I'm blind
while circulating a city stained
by hurtful memories and blame.
I could be seeing new things now:
fields of flowers, grain and cows;
feel the rhythmic pattern of the tracks
recharging my batteries to the max.
There was a soft breeze, cold but
the was shining, because it must!
Instead, it's afternoon, now raining
of course, ironic, isn't it? Thinking
I could've run away from these clouds I see;
to find myself in a place full of glee.
I fear that 'if' will haunt me
and the feel of a ticket in my hand will be
just a dream from which something always awakes me.
. . . . .
EGY MÁSODPERC
3 pontos, sípszó követte:
Tessék, megint vesztettem,
Választ sem leltem.
Álmatlan lelkem - tovább gyötörtem
S emléked törölni sem mertem.
Pattog a szívem, mint egy labda,
A sors örömmel rugdossa,
Kérdesek kattognak a fejemben
Miért velem történt ez megint,
Mire buzdít engem a remény?
Vörösbe lángol dühtől a szemem,
Egy közeli napon remélem kiheverem
Ezt a hurrikánt, amit jelentettél nekem.
Utolsó kosár: bement.
Egy másodperc döntött a sorsomról,
Nem számoltam, de ott volt a négy falt.
Hideg lett, fáztam.
Magamat egy vihar közepén találtam:
Könny csepp vagy izadtság
Volt-e a szemem alatt?
Eltöröltem, mielőtt valaki meglátta.
Sosem tudom meg,
Hány pont is kell,
Hogy egyszer én nyerjek.
Hiába pattog tovább a labda,
Kiállítással ültettek a kispadra.
. . . . .
ÁLOMVIZSGA
Hajnali fények üdvözlése,
Szakdolgozati bírálat megérkezése.
Hajnali kettőkor ki más írna?
De a kíváncsiság már úgy sem bírja.
És, amikor négykor válaszoltam –
Azt hiszem magamban már tudtam –
Hogy újabb „egészséges” kapcsolatnak nézek elébe!
Hát elkezdtem készülni a védésre,
Érzem, hogy többet olvastam öt kérdéshez,
Mint akármennyit az elmúlt négy évben…
Mert tartok attól, hogy mi lesz élesben,
Bár lehet inkább aludnom kéne…?
Sajnos álmomban is féltem, hogy valamire rosszul emlékszem:
A polgárháborút Lincoln nyerte,
A déli államokat jól elverte;
Csak háromszor lőttek
De 50 teóriát szőttek…
Még mindig adnak hálát –
Pedig szétzúzták minden indián álmát.
Lehet, messze van Európa,
De Latin-Amerika ügyeiből ki nem szálltak volna!
Rossz tréfa volt minden háború oka
S a katonákat a kongresszus rakta ide-oda.
És a gazdasági krízis nagy titka?
Az Amerikai az alkoholt minden „áron” megissza.
. . . . .
MY NEXT BOOK
It all started, when
a favorite character died
And all the dialogues and words
just popped out of my mind.
Few years later,
Came something greater
A book by David Lodge
Made me write of my love.
I thought I had lost
The inspiration for which I fought
When during a lecture I came up
With a cowboy yelling "Buckle up!"
Actual scripts, actors,
Producers, directors
We made shorts for the fun of it:
I felt alive thanks to the thrill of it.
Novels, a new love,
A thousand poems, still I was lost...
Then time-traveller Stephen King
Made me get my pen and got me writing.
Oh Margaret Atwood, what have you done?
My next book will be a big one!
Seven short stories, about life and lust,
Better get writing, my work is not done!
. . . . .
STOP ME NOW.
Why won't you say "no"
when I get closer,
when I hold you?
You should be able
to tell by now
I'm gonna try to kiss you.
So why won't you say "no"?
And try to stop me
before I fall?
The heart beats fast
I won't heal fast
You're just perfect
can't you see it?
You need to tell me "no"
before my heart truly explodes.
If you don't want me
Let me know!
Say "no" and I will go,
But use me if you have to.
A simple "no" will suffice
to stop the dreams,
fantasies and alike.
If you won't talk
I'll try to win you
'Cause I simply need to.
Speak up - hold your hand up
Or else I'll get the impression
That this spell is
no distraction.
I shouldn't have to dare you
But if I have to:
Need to know you'll catch
me when I fall.
Tell me "no" now
or hold your silence.
. . . . .
My muse sits at a café,
Window table and sips Her coffee.
Egg white turtleneck sweater,
And a red-green tartan scarf around her neck.
She holds the cup with both hands,
Two chocolate-chip cookies on the table,
Something to share.
She doesn't like the quiet,
Around her people laugh,
Coffee and the milk foam boils -
Plates clash in a dishwasher;
A phone vibrates on a table,
While a bell chimes on top of the door.
She smiles and looks outside
Where autumn leaves fly in the breeze;
Grey clouds cover the skies
But it is not dark, there is a warmish light.
The breeze is cold when it touches your cheeks,
Nothing a tender kiss couldn't heat up.
But when I look at Her from the outside
I can't hear any sound around.
I smile at Her, she sees me and smiles back.
She raises a cookie, breaks it in half,
She knows I love those, and wishes to share.
But I can't move. Not just yet.
If I move She disappears...
That's when He bumped into me.
"Sorry", he shouted and smiled.
"Merry Christmas!" he yelled,
180 degree turn and he hurried off.
My muse is always in a hurry.
He is never late, He hates to be,
He got his coffee in his hand,
A red-green striped tie around his neck
And an egg white shirt under his jacket.
With a Christmas list in his other hand,
He wishes to buy presents.
For the one he loves, their child
And his best friends.
It is the season of giving, after all.
And I stand there, watch him run off,
When from above I feel
A snowflake land on my cheek.
My muse is everywhere.
She is her. He is him.
And anywhere I go, I always see them.
. . . . .
I showed it-- I showed it to you tonight,
That magnificent view of the Danube that I like.
Black river in the background,
A steel fence to hold onto in the foreground.
Lights mirrored on the surface, yellow,
White, orange, and in the air, there was something mellow.
I told you about the first time I knew,
I knew that out of all I only wanted you.
No more could I feel the cold breeze,
Even if moments before I thought I would freeze.
Then in my eyes the picture clicked,
It all fit perfect - in a second it synched.
I had to take you to see that my favorite sight:
Was of You, with a city behind shining bright.
. . . . .
THE HUNTER
I'm not a hunter
But I enjoy the chase.
I'm not a stalker,
Yet in your heart I won't take second place.
I'm curious all right,
As I'm blinded by all your might
And when you smile... oh, what a sight!
If I described you
They'd be no mystery in who you are
Let them guess who-who:
So I won't lose my own little war.
I'm not a hunter,
A detective or a private investigator,
But there is a form of delight
In finding out as much as I can about your life.
You don't even know I'm alive
And as if I were dust, you pass me by.
I could thank you if you did,
Tell you: "You're my muse,
My life is better because you are in it.
There is no one else I'd rather use
Although your ways leave me mentally abused."
I'm not a hunter:
As you are not a prey
And I think it needless to say
That I need more of you in my every days.
. . . . .
A PINT OF GUINNESS
If this pint
Got me to sing:
A song of fallen fellows,
My lyrics would reveal.
There was the ginger,
She was a teacher.
She too drank a pint,
And stole what was left of mine...
She sang all night -
In her feet beat a rhythm.
And a smile on her cheek
Revealed a happiness within.
She don't smile
No more.
No singing either...
Her throat's gone sore.
Nor does she dance,
Only tears in her eyes,
As desperately she sighs.
And drinks what's left in her glass.
If this pint
Got me to sing:
A song of reborn heroes,
My lyrics would reveal.
Sometimes I see her,
Still dreaming, I hope:
Of better days to come,
And one more pint as the prize of a song!
. . . . .
Can't get you out of my mind,
This desperation is driving me blind.
It is the hugs and kisses I miss
And the scent of that perfume I can't dismiss.
"It is your heart that I want."
"I could bend you with my thumb."*
But there's the cage
In which you encase
Your own feelings and the desire,
As you are stronger than I:
Capable of refusing love even from the one you admire.
You cause me such drought, I'll die
Without the hope of having you just one last time,
Hold you, feel you, enchant you with my rhymes.
Touch that silky skin of white marble,
Rediscover your curves and that harbor,
That makes even the strongest of voices tremble,
Just like that fiery night... do you remember?
If I refused to give you up, so
That every time we meet I could ask for more...
Could you bare me as a part of your life,
Even if I can't promise to make you a wife?
Although this feeling is great,
I just can't see straight.
No, I don't want your heart, how could I?
Wishing for love by force should be a crime,
Love doesn't work like eye-for-an-eye!
It's not something that can be settled with a bribe.
It is your body that I want.
Your hands, and legs, and hear your lungs,
As I caress your breasts...
I just don't care about all the rest!
Why can't you give me the satisfaction?
Of being caught up in the action?
Why so concerned with protecting that flower
When you have a trustworthy buyer?
If only I could hug you once more...
My body wouldn't feel so sore.
*Quotes from Charlotte Bronte's Jane Eyre.
. . . . .
Guarda che per me,
Roma eri te.
Non tanto una cittá da visitare,
Ma una casa dove potevo ritornare.
Non avrei mai potuto immaginare
Che un evento del genere mi potesse intralciare
Nel possedere l'unica cosa che
Per me, qui, non c'é:
Un'amica tanto amata come mia madre;
Un'amico tanto fidato come mio padre.
L'ora dell'addio - ci riincontriamo:
anche se vi ho perso amici... io per sempre vi amo!
. . . . .
Éjszakai hársfaillat mellett
Lángyos szellő izgatta bőrödet.
A függöny alig mozgott,
De te dideregtél a forró melegtől.
Szíved lüktetése volt az egyetlen hang a szobában.
Selyem ágyneműd hűvöse takarta hajlataid,
A csillagok varázsa csillant ajkaidon.
Oly szép voltál ahogyan a hold fénye festménnyé varázsolt.
Bőröd érintésre mégis meleg,
S bár örökké néznélek...
A világos kék a hajnal torkát kaparja.
Kell fel a nap, mely szerelmünk síri csendjét megrontja.
Só kerül a sebbe,
Könny kerül a szembe.
Szép éjszakánk emlékére,
Csókot leheltem száraz ajkaidra,
És a hársfaillat mellett
Számomra az örök szépség szobra vagy.
. . . . .
Három év telt el,
felnőttem.
Megéreztem a visszaélt bizalom árát,
Számban éreztem a hatalom savanyúságát.
Láthattam a felnőtt elme butaságát.
Szerinted más lett volna?
Ha ezt előre tudtuk volna?
Bár volt, aki állította
és érzi igazát bizonyította.
De mérges szónak nincsen súlya,
Hiába a sértések dobálózása, érzed egyszer elmúlna.
Mit tettünk volna, ha maradsz?
Ha a csontos kar
nem szakít ki a meleg ölelések közül?
Lenne olyan diák, aki fájdalom nélkül örül?
Ha nem marad ez a feketeség a szívünk körül?
Itt hagyott volna minket, hisz neki ott az egyetem?
Vajon viszonzott lett volna szerelmem?
Nem kellettek volna új osztályfőnökök,
talán kevesebben lettek volna bűnösök.
De elismerem én is csak gyermek voltam,
mindent azért én sem tudtam!
A seb nem gyógyul ha
forgatják a benne maradt kést.
De lassan megszokod az érzést,
ott lent ahol érzed az élét,
s mintha egyedül járnál a szakadék szélén.
Szerintem többet nem megyek be,
feltételezem a szívem nem engedne.
Na, meg gondolom ki lettem zárva,
ha magadnak adsz igazat, annak most ez az ára.
Basszus mennyivel jobb lett volna,
ha valahogyan mégis köztünk maradhattál volna.
. . . . .
Félig éretten
A huszadikat ünneplem,
reméltem
megélem.
Mondhatnám ez plágium,
Ahogy tanította a gimnázium
diplomás
tanára.
Tanulás helyett négyes metrót fúrjak?
Hiszen eltanácsoltak a skót nagy urak.
Egyetem?
Nem kell nekem.
Vonat elé nem ugranék;
Francia-magyar igazgató se lennék;
merre
megyek?
Olvasom nagy angol írók szavait,
Talán tanítanak nekem az életről valamit.
Dickens-
Hichens.
Testemben a szívem egy ásatás helyszíne;
A reménynek itt van a temetése.
Romboló
romok.
Égnek előttem a gyertyák,
A lángja éles, egy táncot jár.
Érintés,
megégés.
Talán most nem lesz olyan mint volt,
A boldog érzés azt hiszem bennem holt.
Szerény
remény.
Ha nem tudod hova verd a fejed,
csak csukd be a szemed.
Énekeld-
dúdold.
Kéne valami pozitívat is írni,
mert a gonosz kommentet nem könnyű bírni,
ugye-
ugye?
A mosoly oly lehetetlen álom.
Pedig öröm érzésre vágyom:
nevet-
tessetek.
De sosem lehet tudni veletek,
Lehet valamivel meglepem
magam
magam.
(2011.06.01)
Kedvenc költőm, József Attila után szabadon. Az érettségi évében írtam ezt a verset, ami egy leírás nélkül nem mond sokat a nagy közönségnek, de nekem egy fantasztikus referencia arról, hogy honnan indultam, és hova megyek.
. . . . .
Engem elhagytál,
Szívembe tapostál.
Fájdalommal elengedtelek.
De ne fordúlj meg!
Mert könnyes szemem láttán
Vissza jönnél hozzám.
És szánalomból fognád kezem,
És ez nem kell nekem!
Mert én a szerelmedért élek,
És anélkül számomra nincs élet.
Így inkább meghalok,
Mint, hogy mosoly nélkül lássam az arcod.
A tested már nem melenget,
Nem ég a tekinteted,
Nem izzad a tenyered,
Nem remeg a nyelved.
Mert könnyes szemem láttán,
Vissza jöttél hozzám.
És várod azt a percet,
Mikor elegem lesz belőled.
Így inkább én szakítok veled,
Hogy legalább Te boldog lehess!
. . . . .
Ti fisso su un corridoio a quadretti,
I tuoi passi sicuri e veloci,
Sai che sono lá, ma non lo ametti,
Ma sai cos'altro feci?
Vorrei toccarti, ma non posso,
Accarezzarti, ma non oso,
Perché senza te, sono come un cane senza l'osso.
Ti devo guardare da lontano,
E niente cambia, anno dopo anno,
nemmeno una semplice conversazione
Puó invocare una differente azione!
Ma io sono stanca di piangere,
Su i miei sbagli riflettere,
Ogni sentimento ammettere.
Non ho mai potuto conoscerti,
I tuoi sentimenti non erano mai certi,
E non mi cerchi
Non mi accetti!
Il mio cuore batte,
Non posso perderti, fa troppo male.
Non ti oso dimenticare,
Perché con te per sempre voglio stare!
(2011)
. . . . .
No comments:
Post a Comment