. . . . .
A SZAKÍTÁS
Engem elhagytál,
Szívembe tapostál.
Fájdalommal elengedtelek.
De ne fordulj meg!
Mert könnyes szemem láttán
Vissza jönnél hozzám.
És szánalomból fognád kezem,
És ez nem kell nekem!
Mert én a szerelmedért élek,
És anélkül számomra nincs élet.
Így inkább meghalok,
Mint, hogy mosoly nélkül lássam az arcod.
A tested már nem melenget,
Nem ég a tekinteted,
Nem izzad a tenyered,
Nem remeg a nyelved.
Mert könnyes szemem láttán,
Vissza jöttél hozzám.
És várod azt a percet,
Mikor elegem lesz belőled.
Így inkább én szakítok veled,
Hogy legalább Te boldog lehess!
No comments:
Post a Comment