. . . . .
HOLDFÉNY S HÁRSFAILLAT
Éjszakai hársfaillat mellett
Langyos szellő izgatta bőrödet.
A függöny alig mozgott,
De te dideregtél a forró melegtől.
Szíved lüktetése volt az egyetlen hang a szobában.
Selyem ágyneműd hűvöse takarta hajlataid,
A csillagok varázsa csillant ajkaidon.
Oly szép voltál ahogyan a hold fénye festménnyé varázsolt.
Bőröd érintésre mégis meleg,
S bár örökké néznélek...
A világos kék a hajnal torkát kaparja.
Kell fel a nap, mely szerelmünk síri csendjét megrontja.
Só kerül a sebbe,
Könny kerül a szembe.
Szép éjszakánk emlékére,
Csókot leheltem száraz ajkaidra,
És a hársfaillat mellett
Számomra az örök szépség szobra vagy.
No comments:
Post a Comment