The World Of CsorEsz: "First Step" Behind The Scenes

Az angol verzióit lent találjátok!/Scroll down for the English version!

Olyan három vagy négy évvel ezelőtt leültem a gép elé azzal, a gondolattal, hogy nem 30 éves koromban kéne arról írnom, hogy milyen volt húszon évesnek lenni. Ebből felbuzdulva készült három novellám és a második kisfilmem, ami egy kérdéssel foglalkozik: Merre tovább?

Eddig mindegyik művemmel azt akartam hangsúlyozni, hogy erre a kérdésre nincsen helyes válasz. Manapság a húszon évesek nehezen találják a helyüket mert túl sok dolog között választhatnak, és ezzel egyidősen meg ugyanolyan nyomás alatt vannak, mint, amikor annyi opció volt csak az ember előtt, mint "mész-e egyetemre vagy nem". Fontosnak tartom, hogy mindenki képes megtalálni a helyét a világban amennyiben megadjuk neki a lehetőséget, hogy meg is kereshesse.

Két évvel ezelőtt egyik kisfilmemben egy baráti társasággal foglalkoztam, akik mind máshol tartanak az életben és félnek, más nem értheti meg a gondjaikat, és csak a végére jönnek rá, hogy mind igenis egy hajóban eveznek (A 23. Oldalon). Az idei kis művem a "Első Lépés" egy lányról szól, akit körül vesznek barátok, család és szeretet, de van rajta egy fajta nyomás, ami ellen kitartóan harcol. Én úgy gondolom, hogy akkor is ha néha emlékeztetnie kell magát arra, hogy még bőven van ideje - és van is -, hogy megtalálja magát akkor nem lesz baj.

Természetesen nem én akarom megmondani, hogy ki, hogyan interpretálja a kisfilmet. Sőt, remélem, hogy minél több réteget fognak benne találni a nézők és mindenki maga fogja levonni a történetből azt, ami neki fontos. Ami számomra a legszórakoztatóbb volt az írásban az a kisebb karakterekkel játszani. Képesnek lenni átadni a személyiségük, erősségeik vagy gyengeségeiket csak abban a pár mondatban, ami illeti őket. Fantasztikus kaland volt. És mindig öröm, amikor a színészeim szeretik és átveszik, megtestesítik és végül életre keltik a karaktereket, akiket papírra vetettem. A két főszereplőm pedig már díjakat is nyertek gimi és egyetemi dráma fesztiválokon, szóval nem aggódtam miután rájuk osztottam a szerepet. Ami a forgatást illeti, csak három napot vett igénybe a sok szereplő miatt és hát nem nagyon van budget, ezért olyan helyen forgattunk, ahol a fény viszonyok miatt kötött volt a kezünk. De már egy összeszokott csapat vagyunk, sokadik éve készítünk kisfilmeket és őszintén remélem, hogy nem ez volt az utolsó!

A kisfilm a bejegyzés végén megtalálható!

About three or four years ago I sat down with the intent to write something. I realized that I shouldn't wait until I am thirty to write about what it was like to be in my twenties. Out of this will to write I got three short stories out of me and two short films that deal with one simple question: Where to next?

Up until now all of my works have focused on reassuring others that there is no right answer to that question. Twenty-some year olds today have a hard time in my opinion because although with so many options at hand they are certain to find their purpose, still... there is the same pressure on them to find the right one at first try. I honestly believe that everyone can find themselves if they are given the time they require.

Two years ago I made a short film in which a group of friends are seeking their place whilst afraid of having problems nobody can understand. The story resolves with them realizing they are very much in the same boat (On the 23rd Page). This year I made "First Step", a story about a girl who is surrounded by family and friends, but feels the pressure around her. Nonetheless, she does not give up fighting against it. And I believe that if she reminds herself that there is time to find herself - and there is -, she will.

Of course, I do not wish to tell anyone what the moral of the story is. Actually, I hope that the more people see it, the more interpretations they will come up with. I want to let the viewer find what is important for them within the story. For me the most fun was writing the small characters. It was fun to discover how can I convey their personality - strengths and weaknesses alike - in just those few sentences they utter. It was quite the adventure! It is a pleasure to then see my actors bring them to life, knowing well that they only existed on paper until then. The two main characters on the other hand were played by actor friends of mine who had won awards for acting in high school and university, so I knew I was in good hands. As far as filming was concerned, we had no budget again, so it took three days to assure that the light is the same in every shot. But our group works like a well oiled machine after all these years of shooting together, and hopefully this wasn't the last!