The World Of CsorEsz: "On the 23rd Page" Behind The Scenes

A legutóbbi forgatásom, kisfilmem, minden titka és eredete! For the English version of this entry, regarding the making of my latest short roll down ;)

Mindenki máshogyan fekszik le aludni. Én mindig kis film jeleneteket játszok a fejemben. Ha valami tetszik, akkor újra és újra játszom, míg nem teremtek belőle jó dialógusokat vagy használható karaktereket. Ha már magamat sikerült meggyőznöm, akkor pedig leülök és leírom.

Te hányszor álmodtál arról, hogy Oscar díjat nyersz? Hát én nem egyszer... főleg, amikor ennyit foglalkozok forgatással és írással. És miközben hallgatom a köszönőbeszédeket ráébredek, hogy az összes díjnyertes film valami olyat fog meg, ami mindennap megtörténik, csak végre valaki felvette egy kamerával. A többségük, amúgy, ha megfigyelitek egy 30 és 40 év közötti ember életének a döntéseiről szól. Na jó, ezek lehet, hogy a külön álló indi filmek, nem is annyira az Oscar díjasok, de mindannyian mondtunk már köszönő beszédet, nem?
Na most, én sokkal érdekesebbnek találom az egyetemi éveket. Miért? Lehet, hogy azért mert pont ebben élek, de szerintem mélyebb oka van. Többek között az, hogy az ember ilyenkor ismeri meg magát, ilyenkor lesz igazán felnőtt. És az összes indi film pedig azt a rossz döntést dolgozza fel, amit ezekben az években hozhat az ember. Rossz karrier választás, rossz pár választás, vagy pont a tanulás elhalasztása. Pont ezért meg akartam fogni minden rossz döntés eredetét. És nem, nem fogok húszon-négy évesen Oscar díjat kapni, de rájöttem, hogy nem is 30 éves koromban kéne írnom arról, hogy milyen volt 23-nak lenni, hanem most. Így született a film ötlete. Leültem megírtam és nagyon féltem, hogy milyen lesz a színészek szájából hallani, de mindenesetre az én fejemben jól hangzott!

"Hat egyetemi legjobb barát, és egy kívülálló, egy négy napos Balatoni nyaralás alatt rákényszerítik egymást arra, hogy szembenézzenek azzal, hogy az életben hozott döntéseikért felelősséget kell vállalniuk." - A film sosem fog elkészülni, mert nincsen meg az anyagi hátterünk hozzá, se az idő. Ezért is lett a reklám hat perces a szokásos kettő helyett. De reméljük ez is elég, hogy elnyerjük a nézők tetszését!
A 23 pedig, a főszereplő írásain kívül a társaság átlag korára akar utalni!

Ezt követte a stáb. Most már hetedik éve, hogy együtt dolgozunk a Zsomborral és nem is kezdenék munkába nélküle. Ennek több oka is van. Van egy meglátása, egy fajta érzéke, ami teljesen megegyezik az enyémmel. Mondok valamit, leírom, megfestem a saját fejemben és 99%-ban ugyanazt látja. Néha jobbat is és ezért szeretek vele dolgozni. A földön jár, én pedig az írásomban és segít azt megvalósítani vagy rávilágítani ha már túl lőttem a célon. Ez egy művésznél - és most kivételesen annak titulálom magam - rendkívül fontos. El fog jönni az a nap, amikor valami nagyon művészit akarok majd a vásznon látni, és az csak az én szüleményem lesz, de egyelőre segít és boldoggá tesz a kritika, mert minden mértékben építő kritika!
A technikai háttérről még tanulnom kell, ezért is hagyatkozom rá, de, amikor tudok akkor oda figyelek és megpróbálok ügyesebb lenni. Imádok minden közös munkát, de szegényt olykor úgy érzem, hogy kihasználom... (De ezt ne mondjátok el neki!) Ez a projekt sosem jöhetett volna létre ő, a legjobb barátunk Zoli és az én drága asszisztensem, a Boró nélkül!

Zsombor videóit megtekintheted ezen a linken:

You can see Zsombor's videos here:

https://www.youtube.com/user/VZsombee

Ezek után jött a szereposztás. Lehet megfogtok lepődni, de azonnal tudtam kiket akarok minden szerepre. Egy kivételével: a női főszereplő (karakter név: Eszter). Nem is csoda, őt volt a legnehezebb megírni. Minden karakternek volt egy háttérsztorija a fejemben, de ő... az én fejemben sem állt össze.

Valahogy hallottam, hogy mit mond, hogy mi a konfliktus oka de nem tudtam mi hajtja. Míg egy éjszaka, mint az összes többi jelenet, megláttam ki ő, mi miatt hoz meg bizonyos döntéseket, és miért vannak ilyen jó barátai. Talán ő a legfélénkebb a társaságból, de az egyik leghangosabb is, és ezért jól titkolja még maga előtt is, hogy valami nem stimmel. És pont erről szól ez a nyár: az, ami nem stimmel. Zsombor itt is kisegített és egy olyan embernek adhattam a szerepet, aki tökéletes volt.
Persze, casting szempontból, ez a forgatás sem volt hibátlan. Visszatekintve még nem volt forgatásom, ahol ne kellett volna a színészek között lecserélni valakit. Sajnos ez része annak, ha az ember amatőr filmeket csinál - mármint olyan emberekkel, akiknek nem ez a fő munkájuk - mint, ahogy nekem sem. Mázlim van mert nagyon jó barátaim vannak, akik tényleg profik. Pedig sokan közülük ezt még mindig nem hiszik el nekem!
A probléma az, hogy nem elég, hogy tudtam, hogy kit akarok castingolni, de volt olyan szerep, amit konkrétan írtam valakinek. És, amikor kiesett az egyik színészem kicsit bepánikoltam. Maga a forgatás még nem is lett volna probléma, de ha teljesen őszinte vagyok nagyon féltem, hogy milyen lesz majd a vágás. Mi lesz akkor, ha nem azt látom, amit elképzeltem? Többnyire ez az oka annak, hogy nem tudok rajzolni, ugyanis a kezem sosem adja vissza azt, amit elképzelek. Féltem, hogy ugyanez fog történni. De talán én vagyok legszerencsésebb ember a világon, mert olyan színész barátaim vannak, akik úgy keltették életre ezeket a karaktereket, hogy minden snitt, minden másodperc megfelelt az elképelésemnek. És meg sem érződik a csere a szereposztásban, ezért nem is mondom el senkinek mi volt az eredeti felállás :P

These are the bloopers (no subtitles available, sorry).

De nehogy azt hidd, hogy nem voltak hibák, sőt! Van róla egy egész külön videó :D (itt fent!), de minden forgatásnak ez része: az időjárást nem befolyásoljuk (megégtünk és erős szél is volt); a 7 tagos cast miatt többször kellett újra írni a beosztást, hogy mindenki ott tudjon lenni a jeleneténél; a szomszéd kutyája vagy egy autó a kereszteződésnél; a kamera néha úgy döntött, hogy nem fókuszál és persze elhagytam a krétákat a csapóhoz. Tudom, tehetséges vagyok!

Ennek ellenére mindent megoldottunk, vagy ott helyben vagy a vágószobában, és mondhatom, hogy az, amit előállítottunk annak büszkén vállalom minden másodpercét, és úgy érzem, hogy ezt az érzést megoszthatom minden színészemmel és segédemmel. És csak egy hete van fent de már több, mint 100-an látták! Tudom, ez nem olyan sok, amikor egy videó egy óra alatt meglépi az ezret, de én nem is azért forgatok. Egy magyar kisfilm eleve kisebb közönségnek felel csak meg, viszont tudni, hogy a barátaimon kívül más is belenézett nagy örömmel tölt el. Továbbá készült hozzá olasz és angol felirat is, és még más nyelveket is szeretnék, csak találnom kell fordítókat!

Szerencsém van mert nagyon sok pozitív kritikákat szoktam kapni, de mindig van egy valaki, aki megkérdezi, hogy miért nem ilyesmivel foglalkozom ahelyett, hogy tanárnak készülök. És talán ez az egy oka annak, hogy nem szeretek forgatni, ilyenkor én is megkérdőjelezem a döntéseimet az életben. De, pont erről szól a film is :) szóval lehet ez így van rendben.

A videót megtekintheted a poszt végén!

You can watch the video at the end of the entry!

The idea came to me one evening before going to bed. I replayed and replayed it in my head until I had dialogues that work and characters that are real. "Six best friends from university, and an outsider, spend a long weekend together at Lake Balaton, where they force each other to face the consequences of their own actions." - The movie, unfortunately, will never be made as we don't have the money and the resources, that's why this trailer is six minutes long rather than two. But we hope that people will enjoy it just as much as we did making it!

As for the title, the 23 references the average age of the characters as well as the main character's writing.
I think we all have already written our acceptance speeches for when we win an Academy Award, despite the profession we have. It is the same for me, and when I look at all these independent American movies, they all really discuss one bad choice made between the ages of thirty and forty. Well, I wanted to dig deeper, Or, in other words, go back to the source of the problem. In our college years we get to know ourselves, and it is then that we really grow up. And all those movies deal with the very mistake those characters made in their college years: wrong partner, wrong career choice or perhaps deciding to stop studying. I am now 24 and I decided that I don't want to write about what it was like to be this age when I'm 30.

Of course, the shooting did have a couple of hitches, but what shooting doesn't? Casting, weather, technical and so on. But I am 100% proud of the short we made with my friend Zsombor and I am glad I worked with him again after the seventh anniversary of our first project together. I would say that this very short would have never come to life without him, my assistant Boró and our best friend Zoli.
The only reason I'm sad we made this are the comments "Why don't you do this full time instead of teaching?". They ask me this with the purest of intentions and I'm glad they do, but I then have to wonder about my own choices in life. But maybe that's OK, as that is exactly what this short is all about :)