I have traveled all around Europe, not the world unfortunately, but I do have a bucket list! I decided to share my adventures from high school. I have previously written about my adventures, from Münich and Venice, but seeing that I have had these journal entries around I wanted to put them up, for nostalgia, for my friends and to just remember the good times.
Ho giá visto un gran bel parte d'Europa, anche se non tutto il mondo! Ogni tanto rileggo il mio diario dei anni superiori e mi viene sempre una dolce nostalgia quando ripenso ai camposcuola passati all'estero. Siccome ho giá scritto sul blog su altri viaggi, come Monaco o Venezia, volevo condividere anche queste.
2009
Négy óra múlva megálltunk egy osztrák benzinkútnál, és őszintén el kell mondanom, hogy szeretem az osztrák WC-ket! Újabb film következett, a Garfield 2, de az borzasztó volt. Strassbourg-ig mentünk első éjszaka és ott aludtunk meg. Én a Lacival voltam egy szobában, bár ezt nagyon ellenezték a tanárok (nem mondtuk meg nekik, hogy az osztályfőnökük sosem kifogásolta a kirándulásokon), szóval papíron én a Miával ő meg a Zsomborral volt egy szobában.
Reggelire málna lekváros baguette, cornflakes és cappucino (szeretek reggelizni, jó?). Sokat utaztunk és végre sikerült elaludnom a buszon, erre felkeltem, mert az a hülye sofőr üvöltette a Spider-Man 3 - az Abba dalnál levette a hangot, de ezt bezzeg üvöltette! Ezek után egy Agip kútnál vettem egy plüss malacot, Matthieu, majd barkóbáztam a matek tanárnőmmel. Majdnem negyven perc volt mire kitaláltam, hogy Párizsra gondolt… Gyorsan kapcsolok! És közben végre beértünk egy borús esőtől ázott Párizsba. Első megállónk az Eiffel torony volt, én rövid gatyában és rohadtul hideg volt, majdnem, mint Prágában (ahol a napos harminc fok után másnapra jeges eső és szél várt minket). Az Eiffel torony pedig sztrájk miatt zárva volt! Tipikus. Úgy, hogy a Szajna partjára lementünk és hajóval tettünk egy kört. A hajón egy telefonon keresztül lehetett hallgatni a túravezetést, és azzal szórakoztam, hogy az angol és az olasz között váltogattam valahányszor bemondták egy kisebb szünet után, hogy "And the commentary goes on…". De persze legjobban a kilátástól voltam elájulva. Ahogyan lassan haladtunk a vízen és egyre közelebb mentünk a Notre Dame-hoz. És vissza. Imádtam, hogy láthattam a házakat a hajóról, hogy nem, mint egy turista az utcán kaptam betekintést, hanem, mintha egy kis ablakon keresztül néztem volna Párizst és mágikus volt.
Késéssel értünk a szállásra és a Lackóval most egy három ágyas szobában voltunk, amiből az egyik emeletes volt. Ő aludt az emeletes ágyon. Ezúttal nem elég, hogy az én beszédemen elaludt, de még chatelt is valakivel a gépén és azt is bekapcsolva hagyta… meg fogom fojtani....
Április 9: Reggelire szokásos málnás baguette, de, ami az után jött fantasztikusan szórakoztató volt: egy 6 személyes asztalnál ültem két lánnyal, akikhez odajött két tanárnő is, és mire a lányok elmentek, jött a másik három tanár is, ezzel az öt tanár körbe ült engem, és mesélték, hogy még miket csináltak este. Az igazgatónő egy filmről mesélt, amit még este néztek, amiben egy férfi a hónalja alatt egy babával (akinek volt golyóálló mellénye!), mindenkit szétlőtt és még volt ideje még szexelni is a főszereplő csajjal. Annyira aranyos volt, valahányszor a tanárnő ezt a szót mondta, halkabban beszélt, ami nem tudtam, hogy azért volt-e, mert nem akart hangos lenni, vagy, mert úgy érezte, hogy ezt a szót nekem nem lenne szabad hallanom. Mindenesetre majdnem kétszer félre nyeltem a cappucinót a röhögéstől, annyira jól szórakoztam!
Ezek után a Miával besétáltunk a Notre-Dame-ba, én betettem a fülembe a fülhallgatót, és meghallgattam a Notre-Dame de Paris musicalből a kedvenc dalomat La Monture: Tökéletes volt! Utána még vásároltunk ajándékokat és megkértem a Miát, hogy fotózzon le azaz étterem előtt, a Notre-Dame mellett, ahol 11 évvel ezelőtt kiesett a fogam, amikor a családommal nyaraltunk itt. Emlékszem, amikor 1998-ban voltunk itt akkor egy Quasimodo és Esmeralda-nak öltözött színészek sétáltak a téren, akikkel lehetett csinálni közös fotót.
A buszon a Troy-t néztük. Hector megint meghalt… Istenem, de utálom a Brad Pittet!
Megint sikerült elaludnom, erre pont Reims-be érkeztünk. Ezt nem hiszem el… Odamentem az egyik tanárnőhöz, és kérdeztem: "Miért van az, hogy éjszaka semmi időnk nincsen aludni, és ha a buszon elalszunk mindig pont, megérkezünk valahova?" Nem tudott válaszolni. Odébb mentem pár lépéssel erre a tanárnő utánam üvöltött: "Na, Eszter ismételd csak meg, hogy mit mondott Anikó tanárnő." Persze csak azt tudtam mondani, amit az előbb is és kiderült, hogy ugyanaz volt az ő problémája is. Jó volt tudni, hogy nem csak én voltam nagyon fáradt. A Reims-i Notre-Dame is nagyon szép volt, csak félig állványok vették be felújítás miatt és azon a ponton már csak aludni akartam és nem templomokba menni!
Április 11: Tudni kell, hogy az egész utazás alatt egy darab kérdéssel öt másodpercenként zavartam az igazgatónőt: "Nem megyünk Disneylandbe?" Németországban még egy benzinkútnál oda mentem hozzá, hogy utoljára megkérdezzem, hogy biztos nem megyünk-e . Erre egy másik tanárnőm felnevetett és röhögve mondta, hogy ezt fel kéne venni videóra, hogy még MINDIG nem adtam fel. Ezúttal viszont volt B tervem, ugyanis más parkoknak a prospektusait is elhoztam a szállodából és azokkal is bepróbálkoztam: Asterix Park, Euro Park és Didiland. Az utolsóval nagyon megleptem őket és annyira röhögtek, hogy kitépték a kezemből a prospektust, hogy megnézzék komolyan mondtam-e. Az úton hazafele nagyon sok filmet néztünk, és késő este jöttünk meg, de legalább tudtam aludni végre. Egy-két nyűgös pillanatot leszámítva fantasztikus utazás volt!
