This is a blog that between 2011-2021 dealt with reviews, and from here on it is the home of all my projects. Posts are going to be more random, but the comment section is always open. Check out the links for how it begun, and see how I ended my ten year run on the right panel. Look around, leave a comment, and enjoy my content: I made it with all my heart!
Well, while on the subject of archery, let us talk about a cartoon. I don't do these often and now I do have a couple that are worth mentioning! Our first is:
Scotland is divided between four clans, one of them has been chosen as the monarch family. This is Merida's family, our main character, the Scottish princess with the heart of a true hero. She is quite boyish, as she prefers to take part in hunting adventures like her dad, instead of acting like a princess. Her mother invites the heads of the other clans and their first born sons to compete for Merida's hand. She flips out, as she doesn't want to get married, she still wants to discover the world. In order to get her mom off her back, she asks help from a witch, who gives her a potion that turns her mom into a bear.
Now, it was a bear by the name of Mor'du who attacked her as a child, but her father protected her at the cost of his own leg. Being afraid that her mom will be mistaken for Mor'du, she gets her away from the castle and tries to find the witch. They find out that in two days the curse will stay on forever. They are discovered in the castle, but Merida manages to save her mom from the angry father. Her mom learns that Merida has become really skillful and all because she learned things for herself and didn't sit down and wait to become a princess. Merida also learns that she needs her mother, and even though perhaps sometimes she doesn't listen, that might be because she isn't talking to her.
There is a beautiful background story, of four brothers among whom their father divides the realm. One of them however wishes for absolute power and he too encounters the witch. He turns into a bear and kills his brothers, bringing about chaos. We discover that this was Mor'du, who blinded by jealousy become victim of the course and remained trapped in a bear's body. Now, he is the key to Merida discovering that the bond between her and her mom has to be mended in order to be able to save her.
Although this tale is very beautiful, the biggest problem with the whole movie is that Disney ripped off... well, themselves. I have encountered this phenomena previously and I am quite disappointed as this story would've been much better with another animal. Brother Bear ring a bell? That was such an elaborate and touching story that this one completely lost me. I will admit that the animation is spectacular and that the characters are lovable though. The parents' marriage is very beautiful, there is place for several comedic elements and well, the mom behaving like a queen even with the body of a bear is the cutest thing ever! I couldn't stop myself from laughing. However, Merida, unlike her mom, learns her lesson about two seconds before it is too late. We are never given any indication on what exactly her lesson is and the witch as a comic relief (even though she was quite hilarious) didn't really fit into the otherwise slow pace of the movie.
To simply put it, the ending was rushed. The lesson isn't really learned and we only come to the very simple conclusion that there wasn't really any conflict to begin with. It is also worth mentioning that Disney is trying very hard not to kill anyone, as they have received plenty of criticism for that. However, this is the reason why the story never has any depth or real weight to it. The voice acting is really great and I recommend for an afternoon with your kids. People might think it stereotypical, but I wasn't bothered and I am a huge fan of Scottish culture. I could see that there was no intention of hurting anyone's feelings or make fun of the Scots: This is just a simple family.
The best thing this movie has achieved was giving us a strong heroin who doesn't need a hero by her side. At the end of the day, every single cartoon results in a damsel in distress in need of a saviour. Cartoons like Tangled and The Princess And The Frog have already introduced the idea of a strong female character, but they couldn't do without the love story. This movie doesn't have it and really, there wasn't any need for it. I'm not saying that this has to be the direction from now on, nor do I think that it should be the only one of its category. This was a great first step!
Do try and rent it if you get around to it, as I said, visually it is stunning! I do recommend it to my school mates (English majors), as there is plenty to learn from the Scottish accent! Also, if you don't look for a deeper meaning, it does have a great story with lovable characters.
Stay tuned, as I have recently been to the theater and have plenty to tell you! ;)
So, here we are, slightly 4 months after I decided to actually write this review, but I wanted to do it nonetheless! While writing, in the right-upper corner of my screen, I am currently also watching the last part of Twilight, which is at this point irrelevant, but I will actually bring it up. God, this movie is stupid! Anyway, here we are:
You all surely know the story, and I want to be as quick to recap it as possible. We are in a dystopian future: nation divided into 12 districts, and every year there is a reality show in which a girl and a boy from each district fights for their chance of survival in the Hunger Games - and only one can stay alive.
Katniss Everdeen is young girl from district 12, the poorest of them all, and when her sister is picked for the games, she volunteers as a tribute. Along with her, the second unlucky child is Peeta, a boy whom we later discover has been in love with Katniss for years. The two both have something they are good at (for Katniss archery) and with it they manage to stay alive until the end. The audience seems to be enjoying the love angle and they play on it just to arrive to the end where they are supposed to kill each other. Katniss suggests that they commit suicide together - and as she predicted, the Games cannot be ended without a winner - so the President allows for them to stay alive, but this drags consequences with it. The two return home, presumed to be in love, but it seems that Katniss isn't quite sure of her feelings.
Again, I have not read the book... OK, don't boo me! Sorry, I genuinely don't like reading. I am going to, now that I know that I enjoyed the story - whoops, spoiler - and it is interesting to see why.
I first didn't care, well, there wasn't anything to care about, I had no idea this book even existed, not the mention the movie! Until one day it appeared on thatguywiththeglasses.com and it was reviewed by Nostalgia Chick and Nella. This happens to be the latter's favorite book. Now, being fans of the source material, I decided to rely more on their opinion then anyone else's: They liked it. Many others didn't, which is fine, but they made me want to see it. First thing that got me hooked was Jennifer Lawrence. At first I got the sense that this might be as bad as it is with Kristen Stewart in the Twilight movies, watching her be in constant pain and physically incapable of expressing any other kind of emotion, but there is a scene with Woody Harrelson that is witty and clever and simply put: genius. And from that second you are completely with her till the end.
After this movie I started checking out her work and interviews and I completely fell in love with her. That academy award nomination was not far away trust me and I am certain that many more are ahead of her! She is a great actress and I can't wait for the sequels!
Another thing I loved is that the movie didn't push on the love triangle. I've read that it is far more emphasized in the book. Here instead you have this constant knowledge that Katniss never really loved Peeta. She didn't hate him or anything, but she is given hints from Harrelson's character Haymitch that the audience loves them together, rather than apart - and the first lesson is that they need to please the crowd to win. She is constantly struggling with the thought of having to lie to Peeta, while knowing that that is her only way of surviving. Not to mention that clearly her heart draws her back home to Gale, her childhood best friend, played by Liam Hemsworth. She even says that she wishes she could forget all of this, while Peeta tells her that he doesn't want to - he is happy.
So, I thought that the casting was great. Of course, you could argue that Josh Hutcherson wasn't the best choice, and I would agree with you. The biggest problem he presented was that in the story he seems to betray Katniss in order to survive and he convinced me far too much of the fact that he doesn't actually care about her at all. From that point on, until the scene where Katniss takes his hand on one of the talk shows and he smiles at her, I didn't really believe that he cared at all. This was on my part the biggest problem. I didn't care that he was shorter than her or that clearly Hemsworth is more appealing to the teenage girl viewer, rather than the bad direction he received from the director... (UPDATE: I have now seen the movie 4 times and this problem has never presented itself again to me. I don't feel like changing what I wrote, because I did believe it then. But now, loving the movie as much as I do - it is perfect the way it is!)
The best casting choice however, by far, was Donald Sutherland as the mean President Snow, head of the Hunger Games and of course, leader to this nation. You would never take this actor for a bad guy, and wow he took my breath away! He didn't have many scenes, but he completely made it his when he did appear. I am looking forward to more of his evilness! He is the kind of bad guy that doesn't even talk and you already fear him.
Altogether, the thing I enjoyed the most was the whole idea behind the story. This is the reason why I wish to read the book. I hate reality TV and this story tries to emphasize that there is supposed to be a line that cannot be crossed: making children fight for their lives is one of those lines... In the movie Gale even says that he found a way out: if people stop watching, then they won't air it anymore. However, this is in a '1984 like' world where every TV shows this and it is an event that must be watched! There are no alternatives to it. Even though in a beautiful scene Gale refuses to stare at the screen where Katniss and Peeta are kissing, you can still see the masses watching. You think we need another season of The Real Housewives of Beverly Hills? Nope. Are we going to get another one? Yes, because 'the average joe' has it's TV on in the background all the time and that is counted in the ratings and some believe that if there is need for it, there should be more!
"There used to be a time when you would come home and reality was so crappy, you would turn on TV to watch stuff people had made up so you could escape from the crappy reality. Now, you go out and deal with dickheads and morons all day and you come home, and go 'I just want to go home so I can watch Dickheads and Morons on TV.'"
I honestly hope that a time will come, when they will stop filming everything, but until then, at least we have great fiction to rely on. Of course, the movie has faults. This movie is pretty much family friendly, and most importantly, although it is the Hunger Games, they never really starve. We also discover that Peeta has, if I understood correctly, super-human strength yet he decides to use his painting skills instead... fine by me, not everyone is capable of killing, but there was no point to set that up if it isn't going to be used. Also since this is a very family friendly movie, the blood and the more detailed killings were taken to a minimum - this of course is one critique. Because of this choice people can highlight the differences between the book and the movie, AS THEY ALWAYS DO TO RUIN THE PLEASURE OF THE SIMPLE VIEWER! But you need to understand that nowadays the objective is to get people in the theater and not so much staying true to the source material. Even though I have read that this is by far one of the most accurate portrayals in the past decade. And a PG-13 rated movie is surely going to bring in more teenage audience then a higher rating.
Anyway, because of the constant focus on wanting for the audience to feel bad for the characters and be sad for every single death, they lose focus on the small things, like the starving... But that said, the movie is truly great. The casting choices made are fantastic, and for the exception of one very stupid green screen scene, the visual effects are stunning. You are truly transported to a whole new world! Not a pretty one, but an intriguing one none the less! This is definitely worth a rental, even if you haven't read the book, don't worry, the story telling takes care of you!
So that was The Hunger Games, coming up next are two cartoons that Disney&Pixar brought us, I'm sure you can guess, Brave and Wreck-It Ralph! Stay tuned as I have very little free time, but plenty to say!
PS: I have been a huge fan of archery ever since Disney's Robin Hood (1973), not to mention my favorite comedy of all time: Robin Hood - Men In Tights(1993). Years later my passion was relighted by The Chronicles of Narnia's Susan. Now, with Green Arrow from Smallvillegetting his own series, of course this mostly influenced by the success of Hawkeye from the Avengers, archery has become a trend again. But I have to say, I find it plenty more sexy when the bow and arrow are in a woman's hand, so go Katniss :D
Before we go in, I should mention that I am tone-deaf. That is 'tone = I can't sing', 'deaf = I can't, because I don't hear if I or anyone else is off key'. That said, you should know that I loved Gerard Butler in The Phantom Of The Opera and I have no problem whatsoever with Pierce Brosnan in Mamma Mia!. You can guess where I am going with this, however, let's dig in! (Be ready for spoilers!)
Jean Valjean is a prisoner who just got his parole. However, one of the guards, Javert, has his eyes set on him, because he knows that people who are once criminals, will stay such forever. Valjean feels that he got a second chance from life, so he assumes a new identity and works hard to become wealthy. In the town where he is mayor, Javert arrives as the new head of the police, while a young woman by the name of Fantine gets fired from one of Valjean's factories. Fantine almost dies, as she results in selling her hair, teeth and body to be able to send money home for her daughter Cosette. Barely alive, Valjean finds Fantine and feeling awful for what firing her has done, he takes her to a hospital, and on her deathbed he promises to take care of Cosette. However, by now Javert discovers who he is and he tries to arrest him. Valjean saves Cosette from a horrible couple, the Thénardier's, and he decides to raise her on his own instead of giving himself up to the police, as he previously promised. Nine years pass and a young boy, Marius, part of a group of university students contemplating a new french revolution, sets his eyes on Cosette and the two fall in love. However, the Thánardier's daughter Éponine is also in love with Marius, and she is drawn between her feelings and helping her friend get the hand of the one he loves. Valjean, knowing that Javert is close to finding him, and feeling his own age, decides to help this Marius, so someone will take care of his beloved Cosette. The new revolution seems to begin, but it results in nothing but dozens of deaths, among them Marius is hurt, but Valjean saves his life. Upon letting Valjean go, in order to reach a hospital, Javert realizes that his life has been about this chase and feeling that it is over he commits suicide. Marius and Cosette are reunited and Valjean stays strong until his time comes.
Complicated? It is a pretty freaking long book and a three hour long musical, crammed into two and a half hour movie! It is everything, but simple! There are hundreds of details that I skipped, and for a very good reason, but we shall discuss the main points shortly.
It is important to say, that I did not know this story. I had a couple of spoilers, mostly about the love triangle, but otherwise the complexity of the characters and the actual storyline was a complete mystery to me. And with my exams and all I had to be very strong in making sure nothing spoiled it for me! My sister was also interested in seeing, whether or not I would be moved... well, I cried, several times!
First, I'd like to say what the problems were with the movie - trust me, no matter the nominations, there is plenty that is wrong! Among them the one that bothered me more than everything else was the live singing... you need to know that during taping most of the songs are NOT on playback, but the actors got to sing them just as they would in the theater. Now, that is a very bad approach as I have found out after watching the movie. The first song that Valjean has, in the church, is so incredibly boring that I lost interest in the rest of the movies after 2 minutes... It will never be like the live version, it just can't be. Music is the only thing that can convey emotion on the big screen and in scenes were the audience is supposed to rely only on the voice of the actor/actress, you can get lost. I know I did. Second problem is that because of all these live performances on the set, the director totally forgot WHY we needed a movie version, take this example: Fantine sings of how freaking awful her life is now and that there were better times. This scene involves nothing, except us watching Fantine suffer in an abandoned shipwreck... OK, how'bout you show us what it was like before? I couldn't really connect with her pain, seeing that I had no basis of comparison! This is something you cannot do on stage, but this is a movie! Why no flashbacks of Cosette's father or Fantine's youth? I'm supposed to connect with her after 10 minutes of knowing NOTHING, other than that she has a daughter.
Now, I am also sure that moms could immediately relate to her, giving up everything you have to make sure your child is safe is of course one of the most basic maternal instinct. However, if the director wishes to touch a wider audience, then he HAS to use some of the more known movie tricks. The same goes for Éponine's love song to Marius: She is sitting in the rain looking up to something. Don't ask me what, the director completely forgot to show us! Yes, you can guess, but you don't put a face in the corner of the screen, while the rest is pitch black, looking up at god knows what! What is that?
Now, a critique in the make-up department. In many adaptations we have Fantine with brown hair, and in the book she is blonde, or more precisely golden. This is one of the features she shares with Cosette. Now, making her a brunette in the movie only made me more curios about Cosette's father... There is no resemblance whatsoever between the two characters and after Fantine's death, I couldn't care less about her background, you lost me again movie(!), I wanted to know more about the dad. Now, the book goes into details, but this is one of those small things that help the viewer connect characters and story lines.
The next problem is something that was completely messed up story-wise, in the musical itself. Valjean promises to give himself up, and when he finds Cosette, he promises her that he will stay with her forever... OK, lie to the 7 year old, good thinking! This drove me completely insane, because in the book Valjean is at this point presumed dead, so he has no reason to think that Javert is coming, but HERE he just promised Javert that he will give himself up! This little girl has been mistreated all her life, and Valjean just promised her something he cannot physically keep, as his conscience is constantly messing with his head! The next one is about a song, Valjean sings about Marius as if he was the son he never had... his paternal wishes toward having a son have been so far a complete mystery, not to mention that he sings this while watching him sleep... aham, OK. The song ends in him wishing for him to live on, after he dies. Now, this is a straight message to the writers of the musical: This scene would've worked better, if he started singing - stopped, waked him, told him where to meet Cosette - and then continued, wishing he could live on. Instead, he conveniently waits until he is shot and almost dies, not to tell him who he is or where Cosette is, oh no! He just takes him to a hospital after dragging him through the sewers of Paris.
In the end, the last and dumbest is that Valjean tells Marius who he is and he leaves them, but at, what I can only assume was their wedding, the Thénardier's show up, trying to sell information to Marius. We are never told, how much time has passed since Valjean left them. We are never told why the Thénardier's think, they will get any money after telling Marius a couple of things that have no importance now. Mostly because of the previous point, where are we? What time is this? What happened? What is this party? How do the Thénardier's know where Valjean is? The information they reveal reflects on story points that are only in the book and are never emphasized in the musical.
Biggest missing element is exactly the thing that movies like Harry Potter and comic based series are blamed for: You need to make something for an audience that might have not read the book/comic it is based on and still be able to enjoy it! This movie is solely for those who have seen the musical! And that audience, for the criticism the movie received in the casting department as far as singing goes, will not like it!
That said, I actually liked this movie very much. There are of course some great scenes; the pacing and the editing was of top quality and when the director allowed himself to use the existing score, the scenes just took off and took you on a flight with them!
The first scene that touched me was Éponine's death. (Yes, she dies too!) I think there is something about her love to Marius that everyone can relate to. She stops a soldier from shooting him, and she takes the bullet herself. Marius, after finally understanding how she feels, holds her in his arms until her last breath. The scenery and the use of rain in this scene is really award worth! Next good point is Anne Hathaway, whom was proven herself over the past year, and guess what? She can even sing! She delivered very well. The only reason why Fantine's death didn't touch me was that I couldn't believe it. I was told that the deaths are almost 'Hamlet-like', still, I just kept thinking: she has been here for 30 minutes and she has won every award she has been nominated for so far... WOW!
The last good point, beside Hugh Jackman's impeccable singing and Amanda Seyfried's dear smile, is to Russell Crowe. Now, I hate him. There are no words to define how much! I never liked him in anything, I don't particularly think he is attractive - so any love story is lost on me - and I don't even particularly think of him as a good actor. Well, he got me here. People might criticize his singing, I had no problem with that, but from the first second he appeared he got me. He was not Crowe, he was Javert. Now, he is the villain, but because of his high sense of justice, you can't really hate him. And after realizing that he has spent at first 8 then 9 years looking for Valjean, only to discover that he was wrong, and he is indeed a good man and not a criminal, he comes to question everything he has worked for: There are two sides to every story. I thought that he would commit suicide once he caught him and realized there was nothing out there - but he comes to this conclusion sooner. There is a beautiful returning motif, at first he walks on the edge of a building, secure of himself, and then he walks on the bridge, not so sure before he heads into the Seine. It is really a beautiful scene, and I cried like crazy. The only thing that ruined this moment, is that they show Marius with this 'fisheye lens' view that completely destroys the touching end of Javert. Good going there... Also, the facial hair was totally doing it for me! He looked great! And of course the ending had me going like a little baby!
So, let us conclude. Is it a good movie? Without a doubt. If you like musicals, or any of these actors, then you should definitely check it out! Another reason why I'm glad that it got made, is that Jackman is such a great actor, and yet nobody seems to acknowledge his talents, only because he usually doesn't play in movies that head to the oscars... I am glad that he is finally getting some recognition! At the end of the day I feel that bringing something to the big screen gives opportunity for so much more that the director didn't use and it is such a shame! You might argue, that there wasn't enough time, but then check out a movie like Evita: It has montage scenes and plenty of information is crammed into 90 minutes (!), and it told us more then this movie did. We know the songs, we know who is singing, show us more! Show us more! SHOW US MORE!
If you're looking to impress a lady and console her in your arms, make sure you see this in the theater, but beside a couple of scenes, and literally a couple, this is perfect for a rental! Hang in there, it is almost out!
Coming up next, another FRESH FROM THE THEATRE, afterwards we'll crack The Hunger Games! Stay tuned!
Február 1: Este hatkor indultunk neki az útnak, egy kétemeletes busszal mentünk, és többször is megálltunk az út alatt, hogy összeszedjük mindenkit. Az M7-es mentén, Szlovénián keresztül léptünk be a szép Itáliába. Éjszaka mondhatnám, hogy nem történt semmi érdekes, de ez nem volna igaz! Milyen mesélő volnék ha a legviccesebb és legidegesítőbb részleteit hagynám ki egy utazásnak?! Valamikor éjfél után jött a rendkívül okos ötlet, hogy tegyünk be egy filmet - miért? Nem tudom. Ha nem akartuk, akkor miért nem szóltunk? Oh, szóltunk, de szavaink nem jutottak messzire. Akkor már az a kérdés, hogy mit nézzünk? Elővettek egy DVDt, amit, amint megláttam tudtam, hogy ez nem lesz jó... Ez "A Turista" volt, amiben Angelina Jolie és Johnny Depp között a szerelmi vonal kb. annyira hihető mintha egy gyík és egy fóka között lenne - és akkor még kedvesen fogalmaztam. Erről a filmről már minden lehetséges rossz kritikát elolvastam, DE Velencében játszódik, szóval úgy van helyén, hogy ezt nézzük. A DVD elindult, de nem volt először magyar hang, csak a zene, ami mások sávon ment. Megnéztük a film elejét 5x, mire megtalálták a rendes hangot, csakhogy az első percekben Párizsban vannak és felírat van, tehát hang nélkül is lehetett tökéletesen követni, de úgy gondolták, hogy igen, még egyszer azért kezdjük újra, esetleg azoknak, akik nem tudnak olvasni!
Persze Orsi mellettem remekül aludt, és a szervezők is, DE ÉN NEM. Nem nem, ÉN végig néztem a filmet, ezt a hányingert egészében mert Én nem bírtam a hangjától aludni! És hát mit is mondjak, pont olyan rossz volt, mint tudtam. Nevetséges volt, hogy a szinkronszínészek sokkal többet adtak a filmnek, mint a két főszereplő színész. Ennek a vége fél három magasságában volt, és akkor gondoltam, próbáljunk aludni. Eltettem a szemüvegem, bedugtam a fülembe az MP3-at, és a mostani kedvenc "Pet Shop Boys - What Have I Done To Deserve This?" dalára megpróbáltam elaludni. Ha véletlenül azt hittétek, hogy abban legalább sikerem volt, ne aggódjatok, nem volt! Orsi az ablak mellett, én kívül, ami nem is lett volna gond, ha képes lennék aludni székben - de nem vagyok képes. Ezt csak fokozta az, hogy alattam volt az egyik radiátor-szerűség, és kezemre jött a 21°, ami azért eléggé tud égetni. Sikerült egy huzamban 50 percet aludnom, és ide-oda forgásokkal összesen a két óra is megvolt, és, amikor már végképp nem tudtam hova tenni a karjaimat és majdnem lecsúsztam a székről (ugyanis csak úgy volt kényelmes) akkor visszavettem a szemüvegem, és úgy döntöttem, hogy ébren vagyok. És akkor, mint égből az angyal megláttam az én megmentőm fényét: Autogrill.
Február 2:Azt kell tudni rólam, hogy 7 éves korom óta kocsival utazok Európa legmesszibb pontjai között és olasz útjaink során megmentőm mindig is az Autogrill volt. Itt friss szendvicseket árulnak (kedvencem a Capri és az Icaro), olasz sütemények, croissaint és fánkok mennyisége nem is beszélve a fantasztikus olasz kávéról. Ami még szebbé teszi az élményt az a tiszta WC! Viccesnek hangozhat, de ha már utaztál turista busszal, akkor pontosan tudod miért mondom! Lényeg a lényeg, itt mindig otthon érzem magam - és ez most sem volt máshogyan. Mindenesetre, elrohantam a tömeg előtt, utána megrendelt a finom cappuccinóm - merthogy Én ugye mostantól ébren vagyok! - mellé vaniliával töltött croissant (ami a délieknél 'cornetto' az északi olaszoknál pedig 'brioche') és 5 percig csukott szemmel csak élveztem az ízeket!
Rövidesen megérkeztünk Quarto D'Altinohoz, ahonnan vonattal mentünk be Velencébe. Itt egy trafikban vettünk vonatjegyet, pontosan 71-et, oda-vissza (szóval a dupláját) és én segítettem a szervező srácnak. Amikor bementünk az eladó néni rám nézett "Quanti?" (=Mennyit?). Rendkívül értékeltem, hogy nem vágott arcon, amikor megmondtam neki, hogy mennyit, és ha lehet apróban adjon vissza és kérünk áfás számlát és ha már ott van két befőttes gumit is! Lényeg a lényeg, az olaszok jó fejek! Eddig minden rendben volt, de elkezdett esni az eső. Hát persze. Miért is ne? Komolyan végig se gondoltam, hogy még mi lehet a szemcsípés és az éjjeli kar égetésnél rosszabb, de a végül is a tüdőgyulladás egészen magason lenne a listán ha úgy vesszük! Úgy döntöttem, hogy ez akkor sem állít meg minket, nem vagyunk cukorból, van nálam ernyő-sapi-kapucni, jó lesz ez akkor is! Elindultunk kettesben az Orsival, és gyorsan belőttük a Billat és a McDonald'sot, de még csak kilenc felé jártunk és még sok minden nem volt nyitva. Ekkor végül is csak szemerkélt és sétálni akartunk. Orsi a Ponte Rialtoval akart fotót én pedig magamnak akartam vásárolni - utolsó alkalommal ugyanis csak ajándékokat vettem - bárhova megyek külföldre, ott képeslapot és egy pólót veszek magamnak.
Igaz az idő még nem volt annyira borzasztó, de nagyon fáradtak voltunk, az alvás ellenére a testünk nem valami kellemes pozíciókat öltött az éjszaka folyamán. Visszasétáltunk az akkor már kinyitott McDonald'shoz és leültünk reggelizni. A koffein túl adagolásomat a reggeli meleg cappuccino és hideg dobozos latte után egy félliter kólával folytattam és utána 3dl amerikai kávéval. Hát, ezzel 6 óráig bírtam ébren, de annyi bőven elég is volt. Kihasználtuk, hogy van mellettünk WC, amiről azt kell tudni, hogy amerikai kosarasokra méretezték, én pedig a torna cipőmben voltam... oda kint már esett ezért vizes volt a csempe, csúszkáltam és gyakorlatilag ugranom kellett, hogy feltudjak ülni a WCre. Amikor kijöttem, akkor pedig egy magyar néni azt magyarázta egy olasz lánynak, (szerintem unokájának), hogy "Majd ha jön a Mártika, akkor kérj tőle dekoltázs masszást!" ... Ezt most szó szerint írom le, egyrészt nem tudom az mi, másrészt szegény gyerek egyértelműen nem tudott magyarul, én pedig ha akartam volna se tudtam volna ezt lefordítani... Inkább oda csúsztam a csaphoz, kezet mostam és siettem ki az Orsihoz.
Elindultunk hát másodszorra, örömünkre most már rendesen esett, és az egy piros ernyőm adogattuk egymásnak míg rohangáltunk hídról hídra, hogy egymást fotózzuk. Nem volt valami baráti az időjárás, Orsinak azonnal be is ázott a cipője, szóval a Billaba bementünk zoknit venni, de minden borzalom ellenére jól éreztük magunkat - vagy legalábbis itt még nem hagytuk, hogy rossz kedvünk legyen. Mentünk előre, nevetgéltünk, eltévedtünk itt ott, de nem volt probléma, sőt, még poénos is volt, majd hirtelen hideget éreztem a fenekemen... csupa víz. A táskám, ami rendesen beszívott addig minden csepp vizet, azon végig csurgott az eső, le a csatra arról a kabátomra és onnan a nadrágomra. Csak azért nem vettem észre időben, mert a harisnyám kedvesen felfogta egy ideig, de bizony a víz elért a bugyimig. És akkor mi történt? Hát, ha a tipped az volt, hogy elkezdett fújni a szél is, akkor nyertél! Mert ha mellkasomat jól védtem, akkor inkább fázzak föl. Jogos nem? Én itt törtem meg. Ekkor már a bőgés határán voltam, majd észre sem vettem, hogy egy marha nagy pocsolyába léptem, ami után annyi víz jutott a cipőmbe, hogy azt hittem mezítláb vagyok. Itt már egy óra volt és a Szent Márk téren sétáltunk már - az árkádok alatt mozogtunk, ott legalább a tömegben meleg volt. Megpróbáltunk elsétálni, de az idő nem jobbult és egy kis bárban találtunk egy üres asztalt. Még egy kávé nekem, Orsinak forró csoki és koncentráltunk arra, hogy ne bőgjünk, én legalábbis. Itt felfedeztem, hogy a táskámban az egyetlen dolog, ami nem ázott el, az a vizes üvegem volt, amit okosan zacskóba tettem, hogy ne folyjon ki. Köszi-köszi puszi.
Mit tegyünk? 5 órakor kezdődött volna valami nagyobb program a főtéren, mit csinálunk addig? Hát, kerüljük el a hideget és az esőt, szóval vissza az árkádok alá. Ott pedig felfedeztük, hogy az eső miatt elmarad az aznapi program... JÓ! ELÉG VOLT! Miért jöttünk? Fotózni akarok embereket maszkban és pólót akarok, képeslapot és még egy maszkot a kollekciómba! Orsinak mi kell? Fotó a Ponte Rialtoval és souvenir a családnak. Akkor addig sétáltunk az árkádok alatt, míg nem fotóztam eleget. Annyi ember volt ruhában, és az olaszok édesen pózolnak neked hülye turistának. Annyira élveztem, már nem is éreztem, hogy a bal lábfejem lefagyott. Találtam ott egy souvenir boltot, ahol egy gondolás fehér-piros csíkos pólót vettem magamnak. (Az eladó csaj nagyon örült nekem, aznap csak maszkokat adtak el és már unta a sok hülye gimis lányt, aki aznap oda tévedt.) Még egy picit sétáltunk, az Orsi vett magának saját ernyőt, hogy gyorsabban haladhassunk és visszafutottunk a McDonald'sba. Ott kipakoltam a táskám. Mindenem elázott: sapka, plusz pulcsim, apum Velencés könyve, a térkép, amit reggel vettem. Szerencsére az irataim plasztik kártyák, de mindent átterveztem két zacskóba, a pulcsimat magam mögött kitettem száradni és a hangos magyar turistákkal megtöltött mekiben megettük a saját kajánkat. Ezek után sorba álltam a WChez és egy takarító srác jött, aki beküldött az invalidus WCbe. Ez csupán azért volt jó, mert annak saját csapja és szárítója volt, szóval mit csináltam én? Hát persze, hogy a bugyimat szárítottam! Remélem vizuális típusok vagytok, mert akkor ez a része a történetemnek különösen szórakoztató lesz!
Rétegesen szárítgattam a ruháimat, kicsit ciki lett volna, de túl voltam azon a ponton, hogy érdekeljen. Fáztam, nyűgös voltam, tulajdonképpen rohadtul fáradt is és semmire nem vágytam jobban mint arra, hogy legalább a seggem, amin ülök meleg legyen! Felhívtam apum, azt mondta vegyek egy meleg pulcsit. Orsi írt anyujának, azt mondta, hogy igyunk. Egy tekintettel megszavaztuk, hogy melyik szülő tanácsát fogjuk követni, és akkor írtunk egy rövid listát, hogy mi is legyen: Már 4 óra volt, majdnem másfelet ugyanis egy helyben töltöttünk, nem bírtuk volna oda kint több ideig, az biztos! A tervünk az volt, hogy a Billaban veszünk piát, nekem egy szatyrot, amiben minden cuccom berejtem a táskám elől, majd képeslapot, souvenireket, maszkot, utána vissza a vonathoz és előbb visszamenni a találka helyre, ugyanis ott volt egy kis váróterem a pályaudvaron, ahol volt fűtőtest és ott nyugodtan levehettük a vizes cipőt és zoknikat, és majd ha kicsit közelebb kerülünk az estéhez, akkor megkérjük a sofőröket, hogy jöjjenek előbb elénk.
A vodka-narancsot szavaztuk meg, csakhogy a 10%-kos, 50 centes narancslé üvegét NEM BÍRTUK KINYITNI! Majd arra később visszatérek, utána konkrétan futottunk, ugyanis a szél felerősödött és öt fokkal hidegebb lett. Az utca menti bódék sorra zártak be, és már nem akartunk visszafordulni, hogy nekem maszkot találjunk. Egy ember még nyitva volt, nem akartam 10 €-nál többet kidobni rá, kérdeztem mennyi, mondta, hogy 15... őszintén vacilláltam, nem tudtam eldönteni, hogy kitegyem az Orsit annak, hogy még órákig keresünk, lehet, hogy csak drágábbak lesznek, kell-e nekem annyira vagy sem... "Ma, magának csak 12!" mondta az eladó, és azonnal bólogattam, az belefér! Minden meg volt, vissza a pályaudvarra. ITT értük el azt a pontot, amikor már hisztérikusan röhögtünk mindenen. A szél mellett az ernyőt inkább ki sem nyitottuk, első próbálkozásnál majdnem eltört mind a kettő, és az útból se láttunk semmit. Csurom vizek voltunk, mellettünk a szemetesekben törött esernyők kilószámra, ez valamiért rendkívül szórakoztató volt, majd, miután belőttük melyik vonat is lesz nekünk jó, akkor már csak egy gond maradt: kinyitni a narancslét.
Az egyik sikerült, de a másik se jobbra se balra nem akart. Az Orsi ragaszkodott hozzá, hogy a hozzánk közel táborozó csendőr csapatból kérjünk meg valakit, de én egy helyes szemüveges srácot néztem ki magamnak, aki, amikor tálaltam, hogy nem bírom kinyitni és segítene-e, egy olyan kedves mosolyt varázsolt elő, ami az összes aznapi borzalmat törölte. Felültünk a vonatra, az Orsi elő vette a napszemüvegét, hogy ő elhozta, és akkor bezzeg fel is fogja venni! Majd elkezdtünk inni. Na, nem sokat, ami azt illeti, kimondottan keveset, ugyanis visszaérkezésünkkor már nagy orkánhoz fogható szél fújt és az eső sem engedett, a váróteremben pedig természetesen nem volt fűtés, de üsse kő, itt kicsit piheghetünk. Ekkor volt 6 óra, és 11-kor indultunk volna vissza az utolsó vonattal - mindenki úgy tudta, hogy a buszunk csak 10-től lesz itt, senkinek nem volt oka olyan korán visszajönni mint nekünk. Kivétel persze, ha pont olyan szar napjuk volt, mint nekünk, és hát hat lánynak az is volt és megérkeztek a fél-hetes vonattal. Miattuk előbb hívtuk a sofőröket, ami csak azért volt lehetséges, mert az Orsi beszélt az egyikükkel, mert ő nem Pesten szált fel. Hívom, hívom, átkapcsol egy magyar számra... "Hívjon 5 perc múlva és megadom a másik sofőr számát." OK, sebaj, lényeg, hogy a buszban lehessünk. Sikerül elérnem a másik sofőrt, aki azt mondja, hogy persze, 20 perc és ott vannak, nem gond egyáltalán, hogy előbb hívtuk őket, sőt! A buszban még meg is dicsért hogy jól tettem, ne fagyoskodjunk. Mi csupán azért vártunk az Orsival, mert tudtuk,hogy ők egész éjszaka vezetnek, és a franc tudta, hogy az alvást, hogyan osztották be!
Amikor már a buszban voltunk, sorra mindegyik vonattal jött vissza valaki, és mi pedig a fűtőtestekre helyeztük zoknink, cipőnk, és próbáltunk addig aludni, míg volt helyünk. Ez alatt a szervező srácnak jeleztem, hogy már a csapat fele visszatért, és mázlinkra a másik fele egy sokkal korábbi vonattal, vele együtt visszatért és több mint másfél órával előbb indulhattunk haza. Az Orsival helyet cseréltünk és úgy próbáltunk aludni, ami rendben is lett volna, de a hideg ablak mellett az orrom teljesen lefagyott, de ahhoz képest majdnem 3 órát sikerült zsinórban pihennem, szóval egy rossz szavam sincsen! Február 3: Sok szervezési apróság volt, amivel nem értettem egyet. Nem sok kedvem van itt most más munkáját fikázni, ezért nem is fogom. Nem is beszélve arról, hogy az eső egyáltalán nem a szervező hibája, és volt, aki azt mondta, hogy a szabadprogram rosszul volt megszervezve - üzenem azoknak, hogy az este 11 óra még korán is lett volna, ha jó idő van. Itt most megállásokra és pihenőkre gondolok, nem is beszélve a felkészültségre bizonyos dolgokban. Én parti képes vagyok, tőlem lehet segítéseget kérni, nem zárkózom el, hiszen az út alatt is sokszor segítettem*, de látok hibákat és sok ember kritikája félek, hogy joggal egyszer még arcon fogja csapni a szervezőket. Mindenesetre minden jó, ha a vége jó: A fotóim nagyon jók lettek, imádtam, hogy ezt az egészet az Orsival csináltam végig és, ahogyan mondtam, nem vagyok cukorból, ha most belegondolok az eső sem volt probléma! De jövőre saját kocsival megyek! :D Mikor hazaértünk, itt havazott... nem tudtam mi hiányzik! Az elázott Velencés könyvre pedig apum csak ennyit mondott "Ilyen a történelem, semmi gond!".
A többi fotómat a flickr oldalamon megtekintheted!
*Olyan szinten segítettem, hogy a 71-es csapat többsége azt hitte, hogy én is szervező vagyok, és egy ponton túl hozzám jöttek kérdésekkel a fűtés, megállási lehetőségek és hasonlók miatt. Mondhatom, nagyon élveztem. Olaszországban turisztikai gimibe jártam, és mindig is opció volt, hogy idegenvezető legyek, és most úgy igazán kipróbálhattam. Persze improv volt az egész, és végül is csak olyan kérdésekre válaszoltam, amikre tudtam is választ! Nem hazudtam vagy ilyesmi, de nem is javítottam ki őket... Jó, ez kicsit rosszul hangzik, de egyértelműen valami bizalmasat is látnak bennem az emberek és ez megnyugtató. Ha esetleg a tanári diplomámmal nem tudok mit kezdeni (ami biztos), akkor visszatérünk erre a pályára!
.jpeg)
.JPG)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpeg)
