Blogger: Elhunyt Sipos Edit

"Hosszan tartó súlyos betegséget követően elhunyt Sipos Edit, a magyar női vízilabda korábbi meghatározó alakja, aki világ- és Európa-bajnoki címet nyert a válogatottal." - Nemzeti Sport

A mai reggel nem valami fényesen indult.
Mindig is az volt a legnagyobb félelmem, hogy egy rokonom meghal. Csak pár hét után a gimimben rájöttem, hogy pont ugyanannyira ragaszkodok a tanárjaimhoz is és nem akarom, hogy bármi rossz történjen velük. Amikor 2008-ban elhunyt az igazgatónőnk, az volt az egyik legfájdalmasabb dolog, amin keresztül kellett mennem. A mai reggel hasonló érzéseket váltott ki belőlem.
Igaz még Rómában laktunk, de minden nyarat itthon töltöttünk. Én négy évig egy napközi úszó tárborba jártam a Margitszigeten - Darnyi Tamás Úszóiskola. Az oktatóink jobbnál jobb fej fiatal emberek voltak, minden év egy nagy szórakozás volt és két másik barátommal voltam, akkor is ha különböző csoportokba jártunk. A tanárok neveire is még emlékszem, tényleg imádtam minden ott töltött napot.

Fotó: Illyés Tibor

Az első évben,még kezdőként, két csoportra vontunk bontva, majd engem és hét másik gyereket külön vettek és délután új tanárt kaptunk, Sipos Editet. Onnantól minden fantasztikus volt. Persze közös programjaink voltak a többi csoporttal, de mi sokkal több dolgot csinálhattunk. A hét végén (a tábor csak egy hetes volt mindig) már a mély vízben is úszhattunk még a többiek nem. Egy mosolygós, kedves, jó humorú ember volt és nagyon megszerettem. Ő volt az első olyan tanárom, akit tudtam soha nem felejtek el. Ő tanított meg úszni. Neki köszönhetem, hogy a sok fárasztó nyár - ami akkor csak annyit jelentett, hogy nem lehetek az olasz barátaimmal - azoknak lett hírtelen értelme.

Egy évvel később találkoztam vele újra, mert a délutáni óránk után mellettünk gyakorolt a női vízilabda válogatott - akkor tudtam meg, hogy ő is tagja a csapatnak - és a 8m medencében edzettek a miénk mellett. Emlékszem, hogy az akkori tanárnőm, Nelli, engedte, hogy nézzük egy kicsit az edzést. Ha ma a vízilabda a kedvenc sportom és büszke vagyok a válogatott csapatunkra, azt is neki köszönhetem. Már pár órája próbálom legépelni ezt a bejegyzést, de nagyon nehezen megy - egyszerüen nem tudom elhinni.
Biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az egyetlen ember, akit megfogott kedvessége és nem én leszek az egyetlen, aki mindig is mosolyall fog vissza emlékezni rád. Nyugodj békében!

"Sipi egy végtelenül szerény, alázatos sportoló volt, nemcsak minden vízilabdázó, de minden sportoló méltó példaképe. Ez az ország és a nemzet nagyon sok örömet köszönhet ennek a szentesi lánynak" – emlékezett a sportolóra a Dunaújvárosi Főiskola Vízilabda Egyesülete (DFVE).

"38 évet élt, pár hete még szülővárosában, Szentesen dolgozott úszóedzőként." - index.hu