Múltkép: A Legkedvesebb Gimis Emlékek

To read the summary in English, click here!

Zsombor barátom fiatal egyetemistákkal készített interjú sorozat szerzője, melynek címe "Jövőkép". Én a saját sorozatomon dolgozom, melynek alap ötlete hasonló, csakhogy ez inkább a régi emlékekkel foglalkozik mint a jövővel. Kihasználva egy egyetemi órámat, elkészítettem a sorozat első részét, melyben 9 embertől kérdezem meg:

"Melyik a legkedvesebb gimnáziumi emléked?"

Ha érdekel a Jövőkép, akkor ide klikkelve elolvashatod miről is van szó, viszont ha az én sorozatomra vagy kíváncsi akkor olvass tovább!

Nem túl eredeti cím, de a Múltkép Zsombor sorozatának kis testvére akar lenni, hiszen vannak terveink, hogy a kettőt egyszer egyesítsük. Míg a Jövőkép interjúkban csak egy emberrel beszélgetünk, különböző kérdésekkel, az én sorozataimban csak egy kérdés van és több ember. (Még idén Januárban magam is részt vettem az egyik forgatáson, a kalandjaimról itt olvashatsz!) A forgatás két hétig tartott és összesen 40 percet vettünk fel szallagra. Nem számolva az eleje és vége főcímet az első rész 9 perc hosszú. 

Sajnos, igaz a kész munkára nagyon büszke vagyok, számtalan dolog nem úgy sikerült mint terveztem. Figyelembe kell tartani, hogy órák között és kissé rohanva készült minden felvétel. A kedves csoporttársaim ennek ellenére 100%-san profik voltak és ezért nagyon hálás vagyok. Eredetileg több helyszínt terveztem, mint az ELTE BTK campuszának egy lépcsőjét, de az idő kötött volt. És hát hátsó zajokat nehéz kiszűrni, hiszen minden folyosó 10x-re erősíti a hangokat.
A forgatáshoz Zsombor barátom kameráját és puska mikrofonját használtuk, minden más viszont már a számítógép csodája. Az interjú magyarul van, és itt alul elolvashatod miről meséltek, vagy nézd meg a videót!
Vizsga időszak és hasonló borzalmak miatt nem tudom, hogy a második részt mikor sikerül, ha sikerül, elkészíteni. Mindenesetre ez a forgatás alatt még számtalan dolgot felvettünk, amiket hamarosan megosztok!

The video is being remade, it will be uploaded again soon!

A videó éppen újra készül, hamarosan újra felkerül!

Váczi Zsombor
Kürt Alapítványi Gimnázium
(Budapest)
„Igazából két kedves gimnáziumi emléket gyűjtöttem össze, ebből az egyik 10.-ikben történt. Amikor is délután színjátszóztunk a suliban és egyszer csak bejött az igazgatónő és azt mondta, hogy gyerekek baj van, mert a 8.-ikosoknak előkészítő óra van, de a tanár beteg tehát nem tudjuk megtartani. Aztán jött a meglepő kérdés, hogy, nincs-e kedve valakinek beugrani a tanár helyett és végül is ketten-ketten bementünk megtartani az órát, tulajdonképpen csak papírokat osztottunk ki meg figyeltünk rájuk de fantasztikus érzés volt ott állni a tábla előtt mint egy igazi tanár.”

„A másik az... ha jól emlékszem szintén 10.-ikben volt, amikor ugyanis elmentünk egy csapat építő táborba és nem tudtuk, hogy milyen izgalmak várnak ránk, ugyanis egy kém játékot játszottunk  amibe az egész falu be volt szervezve. Úgy, hogy mi lettünk egy kém csoportnak a tagjai és kis szobrokat kellett megtalálnunk a hegyekben. És annyi volt a lényeg, hogy mentünk végig a falun és mindenféle rejtvényeket kellett megoldanunk. Meg néha csörgött a sarkon a nyilvános telefon, és beszéltünk az összekötővel és úgy éreztük magunkat mint valami 50.-es évekbeli krimiben. Szóval fantasztikus volt.”

„Jaj igen. Van egy fantasztikus ballagási történetem. Amikor is én készítettem elő a ballagóknak az ajándékot, ami azt jelentette, hogy felírtam CD-re nekik valamit és az elkészült CD-ket a tanárok már vitték le és csomagolták be egy időben  Na most az történt, hogy fogták magukat és rossz kupacot vittek le – tehát levittek egy adag üres CD-t és elkezdték őket becsomagolni. És, amikor én erre rájöttem, akkor, mint a filmekben, kivágtam az ajtót, lerohantam a tanáriba, feltéptem az ajtót és rájuk üvöltöttem, hogy ’Ne, mindenki álljon meg! Ne pakolják a cuccokat, üres CD-ket csomagolnak be!’ Úgyhogy az-az volt az egyik legkedvesebb emlékem 12.-ikben.”

Szabados Borbála
ELTE Trefort Ágoston Gimnázium
(Budapest)

„Az 11.-ikben volt, mert mi szerveztük ugye a szagavatót és kitaláltuk, hogy akkor most mi szervezünk egy táncot – egy meglepetés táncot így a 12.-ikeseknek, meg úgy mindenkinek, aki eljön. És tirolit táncoltunk, kis kosztümökkel meg minden, és, hogy legyen benne egy csavar, kitaláltuk, hogy a fiúk lesznek a lányok, a lányok meg fiúk. És, hogy mennyire vicces! És így elpróbáltuk meg minden, mindenki nagyon élvezte és így bemegyünk az óriási csarnokba és így tök kuss volt... És így egy idő után így kezdtek el nevetni az emberek, amikor leesett neki, hogy itt valami nem stimmel és akkor ez nagyon-nagyon jó volt, nagyon megdicsértek  azt mondták, hogy az egyik legjobb tánc volt. És volt benne egy rész, amikor a fiúk emeltek minket, szóval a lányok emelték a fiúkat és akkor az is így tök jól kijött, úgy, hogy erre mindig szívesen emlékszem.

Dobos Emőke

Városmajori Gimnázium

(Budapest)

„Nálunk tök nagy hagyománya van a szalagavatónak, és mindig ilyen nagyon nagy banzáj van. És nem kibérlünk egy külön termet, hanem az iskolánk aulájában volt, ami azért poén mert ez egy ilyen hatalmas aula, ahol három emeletnyi folyosó van és ezt a teret tök jól fel lehet díszíteni  És akkor nálunk az a hagyomány, hogy minden évben Szeptemberben 11.-ikesek elkezdenek kiagyalni valami témát – amilyen témájú lesz a szalagavató – és elkezdenek gyártani díszletet rá. És, akkor, amikor mi voltunk 11.-ikesek akkor a Velencei Karnevált találtuk ki, hogy azt fogjuk megcsinálni. És tényleg Szeptembertől egészen December elejéig állandóan bent voltunk az iskolában, esténként is, volt, hogy éjfélig bent voltunk és festettünk. És az volt nagyon vicces ebben az egész folyamatban, hogy ugye csináltunk ilyen maszkokat, amiket ki lehetett tenni és hát nem tudtuk- ugye az úgy nem lenne arányos, ha mondjuk magunk meggyúrmázuk és ezért szereztünk ilyen orvosi gipsszel bevont gézt- anyagot. És mi lefeküdtünk és magunkon csináltuk meg ezeket a maszkokat. Csak ilyen hatalmas nagy élmény volt, hogy ott van egy osztályterem és akkor a padon ott fekszenek a lányok, ilyen fehér maszkban! És így senki nem tudja, aki benyit, hogy miről van szó. Na mindegy, szóval nekem ez így nagyon nagy élmény volt.

Tóth András

Arany János Általános Iskola és Gimnázium

(Budapest)

„Egy féléven keresztül versenyeztem az egyik évfolyamtársammal- nem, nem évfolyamtársam, osztálytársammal, hogy melyikünk ér be hamarabb az iskolába. Úgy, hogy volt, hogy ilyen reggel... fél hat körül keltem föl és akkor beértem úgy kb. negyed hétre az iskolába. És akkor volt olyan, hogy lekapcsoltam a lámpákat és akkor a srác az így gyanútlanul bejött és ráüvöltöttem, hogy ’Surprise!’. És így kb. összefosta magát szerencsétlen. Igen, ezt hiszem ez volt a legszebb emlékem a gimnáziumban.”

Kutas Orsolya

Vörösmarty Mihály Gimnázium

(Érd)

„A legkedvesebb gimnáziumi élményem az vitán felül a szalagavató volt. Ugyanis, én 8 éves gimnáziumba jártam, ezért hát egyébként is nagy durranás a szalagavató, de így 8 évet lezárva még nagyobb. Ugyanis nyolc év alatt bőven volt időnk megutálni egymást és klikkesedni és veszekedni, és pláne ugye a szalagavató miatt hisztizni: zeneválogatás, tánctanár, és stb. Úgyhogy az a három nap, hát nekünk kiváltságosoknak három nap volt a szalagavató  az elképesztően jó volt, ugyanis arra a három napra mindenki elfelejtett, hogy kit utál, kivel klikkesedik és mindenki szeretett mindenki és mosolyt erőltetett az arcára és nagyszerűen összeállt az egész.”

Pap József
Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola
(Salgótarján)

„Szóval a legkedvesebb gimnáziumi emlékem az inkább így- tehát az emberek voltak. Tulajdonképpen azok a – én kimerem ezt a szót mondani – zsenik, akikkel én együtt tudtam tölteni az öt évet (mert én nem négy éves gimnáziumba voltam hanem öt évesben). És, hogyha így végig gondolom, hogy azok az emberek akikkel én annak idején még együtt- hogy is mondjam, terveztem vagy terveztük így az álmainkat, hogy mit szeretnénk majd elérni és ha belegondolok, hogy a legtöbbjük most egyetemen van és azon az úton megy, amit még annak idején így- nem is tudom suli után meg órák után így 10 perc alatt beszéltük, hogy ’Igen, ez majd úgy jó lenne valamikor.’ Ez sikerült. Hogy nagyon jó úton haladnak és, hogy mindenkinek meg lett a helye a világban tulajdonképpen.”

Gróf Szabina
Zrínyi Miklós Gimnázium
(Zalaegerszeg)

„Hát sok kedves gimnáziumi élményem van, de szerintem a legkedvesebb azaz, amikor 9.-ikes voltam és elmentünk Londonba egy ilyen 10 napos kirándulásra. Úgy hát- így lehetett jelentkezni, elég sokan mentünk az osztályból. És hát akkor még így féléve beszéltünk angolul de elég jól eltudtunk már így kommunikálni a családdal. És ráadásul ugye ilyen családnál voltunk, én például egy görög nénit kaptam, szóval ez nekem nagyon jó volt. És- hát igen szóval ott nagyon sok mindent megtanultunk meg így egy kicsit magunkra voltunk utalva mert ketten voltunk összesen egy családnál és akkor- de igazából mindig együtt mentünk ilyen csoportos foglalkozásokra, nem tudom, ilyen múzeum látogatás meg ilyenek. És ez így kicsit összehozta az osztályt is, meg így megismerkedtünk idősebbekkel,  fiatalabbakkal. Mondjuk fiatalabbakkal annyira nem, nehéz volt kicsit kilencedikesen. (...) Meg igazából akkor szerettem meg az angol nyelvet, meg ugye az egész kultúra nagyon tetszett: ez a forgatag meg az a sok ember, meg minden. És lehet, hogy már igazából akkor fogalmazódott bennem, hogy én anglisztikás leszek. Úgyhogy igen, az nagyon jó volt.

Halák László András
Kürt Alapítványi Gimnázium
(Budapest)

„A legviccesebb iskolai történetem azaz, amikor a legjobb barátnőmmel az órák után kimentünk papír-repülőzni az aulába. És egyszer csak kijött egy tanár, hogy hagyjuk már abba mert milyen hangosak vagyunk! Persze rohadt csöndesek voltunk. De mi csak folytattuk tovább, majd ezek után, egy másik teremből kijött egy tanár, akinek elméletileg zavartuk az óráját, nem ugyanaz, aki először volt, és beszállt hozzánk papír-repülőzni.”

_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ 

To read the summary in English, click here!