Amikor nagyon megható és nagyon filozofikus akar lenni valaki, akkor mindig megpróbál találni valamit, amihez hasonlíthatja az életet. Szép metaforikus kifejezéseket és hasonlatokat von az élet nagy kérdései és valami között, ami nagyon érdekesnek tűnik, de, amúgy nem igen fogható az élethez. Legalábbis én így érzem. De lehet, hogy csak azért mondom, mert én is találtam egy ilyen hasonlatot, és szerintem az enyém sokkal jobb mint a többi...
Ha kinyitod a dobozt, először megtalálod az összes elemet, amik a kép szélét teszik ki, hiszen, hogy te ki vagy, a családod és születési helyed, dátumod azok mind olyan adatok, amikre az ember általában tud válaszolni. Babakorunkban kapunk egyszerűket, 6-9 darabosak, nagyok, könnyen kirakhatók. És mindig van egy öröm érzés, amikor kiraksz egy képet. Ahogyan felnősz, egyre nagyobbak kerülnek eléd, 100db, 300db, 500db, akár 1000db! És akkor nézel egy tökéletes képet, és megpróbálod lemásolni. Találsz egy elemet, valami kék szín, ami a puzzle felének bármelyik darabja lehet, hiszen az esetek többségében az ég mindig egyszínű és a kép felét kiteszi. Alíg van valami, amit kiraktál, de mégis ott van azaz egy kék darab, amit azt akarod, hogy stimmeljen, beakarod illeszteni. Kiraksz többi részeket, például egy ház, vagy egy autó, az elég könnyű, hiszen látod, hogy csak egy helyre tud passzolni. De ott van a szemed sarkában azaz egy kék elem, és basszus annyira beakarod tenni valahova, de nem stimmel.
És ha sikerült kitenned, akkor áttérhetsz egy nagyobbra, egy több és kisebb darabos képre. Csak annyit tarts észben, hogy csak akkor fogod tudni kirakni, ha akarod. Ne kezdj bele, ha nincsen hozzá kedved és ne akard más puzzle-jét kitenni. Azt a képet nem neked szánták.
Asszem elő kell szednem a 3000 darabos puzzle-t a van gogh képpel.
ReplyDeleteTetszetős írás. :o)
Hehe, az nekem is volt, a miénk egy szék volt, de hát nem volt valami szép, szóval az már elveszett a sülyesztőben...
DeleteÖrülök, ha tetszett :) <3